Épp a homofóbia-ellenes világnapon fejeztem be annak a könyvnek az olvasását, ami homofób körökben a tavalyi év legnagyobb botrányát kavarta. Mások fizetnek ekkora hírverésért amit ez a mesegyűjtemény - igaz, negatív előjellel - kapott. Bevallom én is a nagy felháborodás hatására vettem meg, egyrészt nehogy még a végén tényleg betiltsák, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogyan akarnak a gyerekeimből "b..it nevelni". Ez volt ugyanis a sok homofób nagyokos félelme, hogy a meséket elolvasva a kisfiúk és kislányok szivárványszínben látják majd a világot. Akadt  olyan elvetemült politikus aki még egy iratmegsemmisítőn is lezúzta a könyvet az ifjúság erkölcseinek védelmében. A könyvek fizikai elpusztítása legutóbb a nácik körében volt divat, igaz ők a könyvégetésre esküdtek. Viccet félretéve, komoly aggodalomra ad okot, hogy ezek a módszerek újra megjelennek.

Feltételezem, hogy a könyv legbőszebb támadói el sem olvasták a 17 történetet, amiknek egyébként csak a töredékében jelenik meg a homoszexualitás témaköre. A többkötetes szerzők és kezdő írók által jegyzett mesék közös eleme az egyes marginalizált társadalmi csoportok megjelenítése, vagyis olyan embereké, akik a klasszikus mesékből általában kimaradnak, pedig a való életben elég gyakran találkozhatunk velük: fogyatékkal élők, kisebbségek, hajléktalanok. Akadnak a mesehősök között olyanok is, akik szimplán nem az előre lekottázott nemi szerepelvárások szerint képzelik el az életüket: lányok, akiknek nem a férjhezmenés életük egyetlen célja, fiúk, akiket hidegen hagy a kardvívás. Közülük kerül ki az a néhány szereplő, aki valóban a saját neméből választ párt magának.

Anyaként forgatva a kötetet feltűnik a nagy szórás a korosztályi célcsoportok között. Egyes mesék már alsósoknak is mehetnek, van viszont néhány (egyébként zseniális) darab, ami bőven 18-as karikás a horrorelemek miatt. Azt hiszem, ennek a gyűjteménynek akkor jön el az ideje, amikor a gyerekek már ismerik az átdolgozások alapját képező klasszikusokat, hiszen sok esetben ezek kontrasztja alkotja az új verzió mondanivalóját. Az is biztos, hogy fontos beszélgetések alapját adhatják ezek a mesék, és akár "igény szerint" is elővehetők, mikor milyen téma foglalkoztatja éppen gyermekünket.

Nem vagyok biztos benne, hogy a nagy ellenkampány nélkül megvettem volna a könyvet, de akkor szegényebb lettem volna egy igényes, modern szemléletű, kortárs mesegyűjteménnyel. Így viszont már tudom, hogy a "gyerekek testi-lelki fejlődésének védelmében" Dúró Dóra ledarálta Trivadart, a háromfülű nyulat, Óriásölő Margaretet, Avarbarnát, Konit, az őzet, vagy éppen Picur Pannát és még sok különleges, bűbájos mesehőst.