Így fest, ha egy író Sigmund Freud-dal barátkozik. A pszichoanalízis és az álom-elméletek hatása az irodalomra kicsit sem elhanyagolható, és már a pszichológus életében is tetten érhető volt. Schnitzler novellája is tele van a Freud teremtette szimbolikával, az eredeti címe is Álomnovella. Egy hosszúra nyúlt éjszaka és a rávirradó másnap eseményeit mondja el egy házaspár életében, de persze jóval többről esik szó: álmok, emlékek, elképzelt jelenetek tarkítják a hétköznapi életképeket. A 20. század első felének ízléséhez híven természetesen szinte semmilyen explicit szexuális mozzanat nincs a könyvben, mégis belengi az elnyomott erotika és az elfojtott vágyak. A címhez híven férj és feleség is rendkívüli jelentőséget tulajdonít az álmaiknak, de a történet egészén végigvonul a nemek közti kettős mérce: míg a feleség csak álmában kalandozik, addig a férj a valóságban látogat örömlányokat és orgiákat. Teszi ezt ráadásul féltékenységből, amiért az asszony álmában megcsalta!

Freud sokat tett azért, hogy jobban megértsük elménk (és vágyaink) működését, a nemek egyenlő megítélésének kérdése mégis túlmutatott a korán. A mindennapokat a férfiak uralták, ők jártak dolgozni, szórakozni, ők hozták a törvényeket a parlamentben, ők üléseztek a különféle döntéshozó bizottságokban, és persze ők kutatták az emberi agy működését is. Ebben a férfiakra szabott világban a nők szerepe a kiszolgálásra és az örömszerzésre korlátozódott. Schnitzler nőalakjai is passzívak, nincs saját hangjuk, sem önálló tetteik. Pontosan beleillenek tehát a korszellembe, ami 100 évvel ezelőtt uralkodott, és amin talán lassacskán felül tudunk emelkedni a 21. században.