Meglepően modern világszemlélet jellemzi ezt a 14. századi történetgyűjteményt, ami nem is csoda, hiszen a humanizmus és a reneszánsz bölcsőjéből, Italiából származik. A vicces, szarkasztikus, sőt néhol kimondottan erotikus történetek a földi örömöket hangsúlyozzák az eddig uralkodó szigorú vallásos buzgalommal szemben. Már nem a túlvilági üdvözülés lebeg az emberek szeme előtt, mikor döntéseiket meghozzák, sokkal inkább a pillanat nyújtotta élvezet, a sokszor kilátástalan jövőbe tekintés helyett a jelenre fókuszálnak. Emiatt természetesen rengeteg meggondolatlanságot követnek el, amiért nem marad el a büntetés sem. A reneszánsz ember viszont ahelyett, hogy a felsőbb hatalmak kezébe helyezné sorsát, vállalja a felelősséget tetteinek következményeiért, és rövid földi életének teljhatalmú irányítójává válik. Ennek hatására a merev társadalmi viszonyok is lazulni látszódnak, hiszen sokan már nem fogadják el "eleve elrendelt" helyzetüket, és igyekeznek előrébb jutni a ranglétrán. Persze ez a mobilitás csak a szabad férfiakra vonatkozik, a nők és a szolgálók ugyanúgy másodrangú lényeknek számítanak. Érdekes kettősség figyelhető meg a nők esetében: míg a fiatal és szépséges hölgyeket az egekig magasztalják, lehoznák számukra a csillagokat is az égről, az érettebb feleségek már nem sok jóra számíthatnak. Az asszonyokat úgy adják-veszik, mint a haszonállatokat, az érzelmeknek nem sok szerep jut a házasságokban. Kárpótlásul ott vannak a szeretők, ami egy félig hivatalos intézménnyé nőtte ki magát, gyönyörűen rávilágítva a kor kétszínűségére és képmutatására. Ez a rendszer egészen sokáig tartja magát, hiszen érdekházasságok még a 20. század elején is köttetnek.