"If the young knew - if the old could."

Ezzel a szólással fogalmazza meg Lessing művének fő üzenetét: ha a fiatalok tudnák, amit az idősek már megtanultak, vagy ha az idősek képesek lennének még azokra a dolgokra, amelyekre fiatalon, akkor... akkor mi is lenne? Mindenki teljes életet élhetne, nem követne el hibákat, amiket nehéz, vagy lehetetlen helyrehozni. Nem követnénk értelmetlen előírásokat, szabályokat, hogy végül rádöbbenjünk: elpazaroltuk életünket olyasmire, ami igazán nem is jelent nekünk semmit. Természetesen egy örök paradoxont fogalmaz meg ez a közmondás, mégis érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy mit tanulhatnánk az idősebbektől - és persze mi mit adhatnánk nekik ezért cserébe. Talán erre jött rá Jane, a regény főhőse is, aki élete kríziséből egy idős hölgy gondozásával került ki. A mű nagyon érdekes abból a szempontból, hogy egészen ritka korcsoportot választ szereplőnek: a középkorúaktól az egészen idősekig. Általában róluk diszkréten meg szokott feledkezni mindenféle alkotás, vagy legfeljebb kellékként alkalmazza őket. Most azonban minden gondjukat-bajukat megismerhetjük, a testi problémáktól kezdve a szomorú lelki fájdalmakig (magány, kiszolgáltatottság, reménytelenség). Ha röviden össze akarom foglalni, Lessing regénye ott kezdődik, ahol a tipikus romantikus lányregények véget érnek - ennek következtében sokkal izgalmasabb és különlegesebb is.