Ismét egy történet a magyar mondakörből - pontosabban a székely legendákból. Két kultúra, két vallás és két család kibékülését kísérhetjük végig a 13. századi Erdélyben. Jókai gyönyörű mesévé szövi a tipikus magyar megosztottságot és szembenállást, ezért egy rendkívül idealizált képet kapunk őseinkről. Maga a könyv rendkívül magával ragadó, és az ember teljesen a hatása alá tud kerülni, ha fogékony a mondák világára, a kicsit misztikus szemléletmódra. Érdekes azt is látni, hogyan vették át az addig pogány emberek a keresztény vallást, hogyan próbálták beilleszteni a saját hagyományaik,világnézetük közé. Ez egyben persze szomorú is, hiszen sok szokás, ünnep, stb. eltűnt a kereszténység uniformizáló hatására - szerintem elég különös, hogy a globalizációtól ennyire tartunk, miközben az eltűnt kis vallások, filozófiák miatt nem kesereg senki...