Angol szakosként az egyik alapműnek számított, természetesen első helyen szerepelt az olvasmánylistán - és mégsem unalmas, hanem kifejezetten szórakoztató, egy klasszikus "limonádé", melynek nincs komoly világmegváltó szándéka, inkább vidám, szórakoztató, könnyed, és csak annyira megy bele a társadalomkritikába, hogy az előbbi tulajdonságait ne zavarja meg.

Az 1700-1800-as évek Angliájában járunk, ahol a nők egyetlen érvényesülési lehetősége a jó férjfogás volt, azaz ha minél tehetősebb, minél magasabb rangú urat sikerül behálózniuk - a családjuknak. Az a nő, akinek ez nem sikerül, "vénkisasszonynak", akinek pedig túl korán sikerül, "bukottnak" számított. Defoe Moll Flanders című regényében ennek árnyoldalait ismerhetjük meg, Jane Austen inkább a "cukrozott" változatot mutatja be. Adott a Bennet család, ahol csak lánygyermekek születtek, belőlük is 5, ezért a házasság-kérdés náluk létfontosságú. Anyjuk minden pénzesebb férfira ráerőltetné lányait, akik közül a két legidősebbnek sikerül megtalálniuk a szerelmet, és (micsoda szerencse!) épp két vagyonos, jóképű, elismert férfi személyében. Így tehát happy end-del végződik ez a habkönnyű kis történet, Austen meg sem kísérli "összemérni" a szerelem és a társadalmi konvenciók erejét - például mi történne, ha a Bennet lányok szegény férfiakba szeretnének bele...? Persze így is végigizgulhatjuk a szerelmespárok kalandos egymásra találását, de sok kétségünk nem lesz a befejezés mikéntje felől.