Végre az első olyan olasz könyv, amit eredetiben is élvezni tudtam, zavaró szótárazgatás nélkül. Azt azért bevallom, hogy előbb láttam a könyvből készült filmet, ami szintén nagyon tetszett. Történetünk Dél-Olaszországban játszódik, a perzselő, izzó nap alatt egy néhány családból álló közösség mindentől elzárt életét ismerhetjük meg a főhős, Michele szemszögéből, aki egy kilenc éves kisfiú. Egy napon az élete drámai fordulatot vesz, amikor rá kell döbbennie arra, hogy édesapjának tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta neki, hogy nem a szörnyektől és a mumustól kell félnie, hanem az igazi, élő emberektől. Kilenc évesen Michele ráébred a felnőttek világának kegyetlenségére, arra, hogy az eddig szilárdnak hitt szabályok, törvények is módosíthatók bizonyos körülmények között. Újdonsült barátjától hatalmas szakadék (társadalmi, gazdasági, és egy valóságos) választja el, nem is ismeri igazán, mégis, egy belső parancsnak engedelmeskedve szembeszáll a szülői hatalommal, és a saját igazságérzetét követi, mely sosem hagyja cserben. Bravo!