Ez a realista, őszinte hangvételű regény egy valós eseményen is alapulhatna, hiszen megírásakor Kosztolányi újságíróként dolgozott, így naponta találkozhatott hasonló történetekkel. Ő azonban megpróbált a dolgok mélyére látni, egy egyszerű újsághír mögé odaképzelni a tettest, a többi szereplőt, a környezetet, és mindazokat az apró eseményeket, melyek ilyen tragikus végkifejlethez vezethetnek.

A Tanácsköztársaság bukása utáni zűrzavarban kezdődik a történet, a polgárok igyekeznek visszaállítani régi renoméjukat, társadalmi pozíciójukat, előkeresik az elrejtett vagyonkájukat és ott folytatják, ahol a kommün előtt abbahagyták. Ebben a világban természetes volt a cselédek tartása, ám az már egyáltalán nem elhanyagolható, hogyan bántak velük. Anna egy gazdag házaspárhoz kerül, ahol az asszonyságnak más dolga nem lévén állandóan a cselédeket piszkálja, hibát keres (és talál) bennük, majd előbb-utóbb mindegyikkel összeveszik. Azonban Annában keresve sem talál semmi kivetnivalót - ám ahelyett, hogy megbecsülné, kihasználja a lány odaadását, hűségét, és még keményebben dolgoztatja. A szomszédoknak dicsekszik vele, hozzá azonban soha egy jó szava sincsen. Az egész regény egy feszültséggel teli várakozás, hogy Annának mikor lesz már ebből elege, mikor mondja azt, hogy elég, nem bírja tovább. Több olyan epizód is történik a lány életében, ami önmagában is felháborító, akkoriban azonban egy cselédnek - főleg egy nőnek nem sok szava volt, élő háztartási gépnek tekintették.

A regény azért is szomorú, mert egy jóravaló lány tönkrement életét követhetjük végig, ha azonban egy magasabb szintről nézzük az eseményeket, az is látható, hogy az előítéleteknek, a vak általánosításoknak és a torz memóriának milyen káros, sorsfordító szerepe lehet.