A könyv az általunk is ismert "boldog békeidők" Angliájában játszódik, a két világháború közti időszakot öleli fel. Fő témája talán a változás, pontosabban a társadalmi változások bemutatása, ugyanis betekintést nyerünk egy igazi angol arisztokrata család hanyatlásába. A főhős Oxfordban töltött diákéveinél kapcsolódunk be a történésekbe, és csöppenünk kívülállóként egy hagyományos vidéki kúriába, ahol megismerhetjük az igazi "BBC English" bölcsőjét. Ez az udvariasság, finomkodás és tapintat mindenféle érzelem kimutatását ellenzi, ennek megfelelően a könyv is viszonylag száraz és ízetlen, hiába bontakozik ki nagy nehezen a love story. Olyan érzés olvasni, mintha a szereplőknek minden mindegy lenne, egyszer csak megházasodnak, mert eljött az ideje, rátalálnak valaki másra, akibe végre szerelmesek is, de ezt is csak visszafogottan, elválnak, persze teljes egyetértésben - tiszta robotok. Ez főként a férfiaknál figyelhető meg, akik amúgy is többre tartják egymás társaságát, mint a nőkét - és most én is finoman céloztam - és egész életükben az egyetemi barátaik után sóvárognak. Egyszóval nem tett rám túl mély benyomást a regény, nekem több érzelem és szenvedély kell, hogy valami hasson - érdekes módon ezt a regény egyik szereplője is megfogalmazza: 

... and what did I find? Charm again. "Not quite my cup of tea, " I thought; " this is too English." I have the fancy for rather spicy things, you know, not for the shade of the cedar tree, the cucumber sandwich, the silver cream-jug, the English girl dressed in whatever English girls do wear for tennis - not that, not Jane Austen, not Miss Mitford.