Egyik kedvenc írónőm ismét egy olyan regénnyel készült, amit olvasva az ember olyan érzésekről, gondolatokról szerezhet tudomást, aminek eddig a létezéséről sem tudott, vagy épp ellenkezőleg, nagyon is jól ismerte őket, csak magának sem tudta megfogalmazni, hogy pontosan mi is ez. Éppen ezért Lessing könyveit egyfajta "érzelmi tankönyvnek" szoktam tekinteni, amik különböző élethelyzetben lévő emberek gondolatvilágát rendkívüli pontossággal tudják leképezni. Jelen esetben egy színdarab megszületése körüli forgatagban vegyülhetünk el, a főszereplő, Sarah életébe helyezkedve. Sarah egy 60 év körüli, csinos és egyedülálló (pontosabban özvegy) nő, aki már egész jól berendezkedett a kis életébe. Azonban a színdarab készítése során több érzelmi válságon is átesik, ugyanis beleszeret két, nála jóval fiatalabb férfiba. Az elsőt, a jóképű, ám még gyerekes Billt hamar felváltja Henry, aki érett férfiként viszonozná Sarah érzelmeit, ha nem lenne családja... Ebből is látható, hogy a történet nem végződik happy end-del, ám épp ezért marad hiteles. Főhősünk túlteszi magát a csalódásokon, megtalálja saját helyét a világban, és elfogadja, hogy bizonyos dolgokat már csak az emlékeiben őrizhet.