A könyv ismertetője szerint a Biblia után ez volt a második legolvasottabb regény Amerikában, és - a Bibliával ellentétben - a legvitatottabb is. A rabszolgatartásba belekényelmesedett, evolúciós-fajelméleti magyarázatokkal önmagukat nyugtató déliek számára hatalmas arculcsapást jelenthetett ez a könyv. Körülbelül úgy tudom elképzelni a hatását, mintha a mai Magyarországon valaki a cigányság egyenjogúságáról és valós megsegítéséről írna regényt. A sokszor idézett anekdota szerint még Lincoln is úgy vélte, hogy ez a kis nő indította el a rabszolgák felszabadítására törekvő mozgalmakat. Talán ezzel együtt azt is elismerte, hogy regény nem csak a feketék, hanem a nők egyenjogúságának is az alapdokumentuma, hiszen a főszereplőt leszámítva szinte az összes fontos, cselekményt előmozdító karakter nő. Természetesen nem vállalhattak mindig aktív szerepet (ahhoz még nem jött el az idő), de a maguk közvetett módján valahogy mégis befolyásolni tudták az eseményeket.

Ha már itt tartunk: eseményekből nincs hiány, rendkívül fordulatos és izgalmas történetet kapunk, ami már a legelején két szálra szakad. Tom története sokkal spirituálisabb, fennköltebb és szomorúbb, mint Elizáé, aki számos kaland után végül megtalálja a boldogságot és értelmet az életében. Nagy jellemfejlődésekről azonban nem számolhatunk be: a jók jók maradnak, a rosszak pedig rosszak. Mégsem lehet a "tökéletes" karakterek iránt sem ellenszenvet érezni, hiszen erényüket olyan körülmények között őrzik meg, ami valóban csodálatra méltó. 

A könyv egyetlen negatívuma a túlzott vallási buzgalom - a rabszolgák felszabadításának kérdése is inkább keresztényi, mint egyenlőségi kérdés. Leegyszerűsítve: ha rabszolgát tartasz, pokolra jutsz, ezért ne tarts. Ne azért szabadítsd fel, mert szabad belátásodból rájöttél, hogy minden ember egyenlőnek született, hanem azért, hogy megóvd a lelkedet. Számomra nagyobb erény, ha valaki minden külső kényszer helyett saját maga jut el arra a pontra, ahol túllép önmagán. Talán Beecher Stowe nem bízott ennyire kortársaiban, ezért érvelt inkább egy "sokkal fenyegetőbb" veszéllyel. 

Annak ellenére, hogy mai világunkban szinte már elképzelhetetlen ez a fajta kihasználás, elnyomás és megkülönböztetés, érdemes azon elgondolkodni, hogy meddig terjed egy mai átlagember szabadsága.