Úgy döntöttem, hogy egy bejegyzésben írok Mikszáth két novella-csokráról, hiszen általában egy kötetben is szokták kiadni őket, de a fizikai kötődés mellett a stílusuk is közel áll egymáshoz.

Mikszáth történeteiben a tót és palóc falvak mindennapjai, lakóinak életeseményei jelennek meg egy-egy rövid epizódban. A néhány oldalas, sokszor balladai homályba vesző írások magukba sűrítik az élet igazságtalanságait, megpróbáltatásait, egyszer szívbe markolóak, másszor szívet melengetőek. Van itt csiklandós pletyka házasságtörésről, néhány elbeszélés bátor önfeláldozásról, csodálatos megjavulásról szól, de bizony akad történet szomorú veszteségekről és keserű csalódásokról is. 

Mivel a kis falvakban mindenki ismer mindenkit, az olvasó is hamar eligazodik a mini-kapcsolatrendszerben, és nem hozza zavarba őt a sok név, és marad kapacitása kiélvezni Mikszáth jóízű, bölcs, és éppen ezért finoman gúnyos stílusát. Bár sok fontos dolgot megtanulhatunk az életről e novellákat olvasva, a legfontosabb tanulság a modern ember számára szerintem mégiscsak az, hogy eleink nem voltak sem jobbak, sem rosszabbak nálunk - hogy ez jó dolog-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga.