Chopin korai feminista regényének olvasása során tanúi lehetünk annak a küzdelemnek, amit egy eddig öntudatlan, eltartott nő magára találása jelent. Edna egyfajta álomvilágban élt eddig, valódi érzések, gondolatok nélkül. Hiába ment férjhez és szült két gyereket, ezeket a kapcsolatokat nem élte meg teljes valójukban, csupán az élet velejáróinak tekintette őket, hiszen mindenki ezt csinálja, ez a dolgok rendje. 

Ebből az állapotból tér magához - életében először - és veszi kezébe sorsa irányítását. Szakítva a társadalmi konvenciókkal, fittyet hányva arra, hogy "mit szólnak majd az emberek", végre azt teszi, amit valóban szeretne, próbálja megtalálni a célját, keresi a helyét a világban. Minek is köszönhető ez a fordulat? Sajnos ez az a pont, ahol a regény önellentmondásba keveredik: egy nő függetlenedése, magára találása a fő motívum, de ennek kiváltója egy férfi! Edna összes törekvése, átalakulása visszavezethető egy fiatal férfi szerelméhez, ennek köszönhetően ébred rá, milyenek is a valódi érzések, és hogy az eddigi kapcsolatai mind hamisak voltak. Persze ez önmagában még nem lenne baj, de azért árnyalja egy kicsit a "független nő" képét, aki csak azért lépne ki egy kapcsolatból, hogy átlépjen  egy másikba... Hiába élvezi hősünk a magányos perceket, erre csak abban a tudatban képes, hogy valahol vár rá a szeretett férfi. Mikor ez a kapaszkodó eltűnik, teljesen összeomlik, és kétségbeesett lépésre szánja rá magát... 

Így tehát a valódi feminista regény még mindig várat magára...