Egy olyan napló, melyet hárman is írnak, így az eseményeket három szemszögből is megismerhetjük - mégsem kapunk teljes képet. Kirajzolódik előttünk egy házasság története, melyet titkok lengenek körül, és amely korántsem tökéletes. Az első, illetve a második világháború eseményei is megtépázzák a családot, de a fő problémát az érzelmek síkján kell keresni. András és Jadviga kapcsolatát igen nehéz feladat lenne kielemezni, de tény, hogy mindeketten mást várnak a másiktól, más elképzeléseik vannak a házasságról. Jadviga ráadásul "túl nagy falat" a fiatal férfinak, akinek tapasztalatlanságát csak kedvessége, tapintata enyhíti. 

A könyv másik érdekessége, hogy az 1910-es, 20-as évek embereit olyan szemszögből is megjeleníti, ami teljesen szokatlan, teljesen más megvilágításba helyezi őket. A korabeli regények bár foglalkoznak szerelemmel, annak testi vonatkozásait nem igazán domborítják ki - egy csók volt a legmesszebb, ameddig eljutottak. Pedig nyilván sejthető, hogy száz évvel ezelőtt élt embertársaink is bőven áldoztak az erotika oltárán - gondoljunk csak az akkori családmodellre a 8-10 gyerekkel. Závada könyvében azonban a fantáziálások, kalandozások is szerepet kapnak, ami bár teljesen természetes, az akkori emberektől eddig mégis teljesen távol állónak tűnt.

A napló a család közös emlékezésének is színhelye lett, ahol András, Jadviga, majd később Misu, a kisebbik fiú is megörökíti gondolatait, és reflektálhatnak ugyanarra az eseményre. Így bontakoznak ki a fiú előtt származásának körülményei, innen kap magyarázatot számos, eddig homályos rejtélyre - azonban egyáltalán nem biztos, hogy ez jó hatással van önértékelésére és későbbi életére.