Kedvenc olasz szerzőm hű marad eddigi témájához, és főhősnek ismét egy olyan érzékeny, különleges fiút választott, akinek lelki fejlődését és az ezzel járó küzdelmeit miliméter pontossággal tudja nyomon követni. Az egyetlen különbség a mostani és a korábbi regényei között, hogy azokban a szereplők egy elzárt, szűk közösség tagjai voltak, ami az eseményeket talán fel is gyorsította. Lorenzo ezzel szemben Rómában, ebben a hatalmas metropoliszban él - és mégis sikerül teljesen elzárkóznia a többiektől. Remekül érzi magát saját kis világában, vigyázva, nehogy véletlen kikerüljön ebből a komfortzónából.

Az események váratlan fordulatai végül választás elé állítják, és neki először életében felelősséget kell vállalnia egy másik emberért. Ez a feladat először sokkolja, kibillenti jól megszokott egyensúlyából, de végül cselekvésre, aktív szerepvállalásra készteti. És bár a regényből nem derül ki egyértelműen, de azért sejthető, hogy innentől kezdve már semmi sem lesz ugyanolyan...