Megdöbbentő és elgondolkodtató fejlődésregény a pszichológiai kísérletek hőskorából. Charlie, az értelmileg visszamaradott férfi csak egy dolgot szeretne: tanulni. Ennek érdekében vállalja a "kísérleti nyúl" szerepét, és egy műtét során jelentősen megnövelik az IQ-ját. Hatalmas változásokon megy át: 20 nyelven beszél, egyetemi professzorokat hoz zavarba kérdéseivel és a könyvtár lesz a második otthona. 

Az értelmi fejlődés azonban önmagában nem elég a teljes élethez, Charlie-nak rá kell jönnie, hogy az érzelmek, az emberi kapcsolatok terén bőven van még mit tanulnia - és ez nem megy könyvekből. Személyisége döbbenetes változásain át az olvasó is fogalmat alkothat agyunk működéséről. Charlie IQ-jának növekedésével egyre több ajtó tárul fel elméjének kastélyában, egyre több, eddig lezárt szobát vehet birtokba. Minden szoba egy-egy emléket rejt, amit eddig képtelen volt felidézni. Ez a sok emlékfoszlány végül teljes egésszé áll össze, így Charlie végre fel tudja idézni családját, gyermekkorát és a helyet, ahol felnőtt. 

Sajnos rengeteg negatív élmény is felrémlik elméjében, ráeszmél, hogy akiket eddig barátainak hitt, mind csúfot űztek belőle, vagy egyszerűen csak lenézték. Személyiségének részeként önérzete is kialakul, így ezt a bánásmódot többé már nem képes elviselni, szakít eddigi életvitelével. Rendkívül érdekes társai reakciója is: miután már nem tudnak csúfot űzni a férfiból, elüldözik maguk mellől. Charlie már értelmesebb mint ők, így nem tudnak fölényeskedni, sőt, egyenesen butának tűnnek mellette - ez a pálfordulás még a tanítónőjének is problémát okoz.

Az ember értelmi képességének határára tett kirándulás azonban hamar véget ér, hiszen Charlie rájön, hogy az agyában okozott változás nem tartós. Teljesen tisztában van leépülésének folyamatával, azzal, hogy napról-napra veszít felhalmozott tudásából. Ahogy azonban a szobák újra bezárulnak előtte, úgy térnek vissza barátai, és bizonyos dolgokat csak ekkor ért meg igazán...