A mostanában felkapott és szinte rögtön filmre vitt regények közül talán az egyetlen kimagasló, elgondolkodtató Éhezők Viadala várva-várt folytatása, mely tovább színesíti, mélyíti posztapokaliptikus világának és lakóinak képét. Főhősünk, Katniss, a viadal megnyerése után sem élhet nyugodtan, lassan egész eddigi életét maga mögött kell hagynia, a Kapitólium nem engedi ki a markából. Hogy megszüntessék az elégedetlenkedést, amit Katniss győzelme váltott ki, új játékokat hirdetnek, ezúttal az elmúlt évek győzteseinek részvételével.

Úgy tűnik tehát, hogy minden kezdődik elölről, a bemutatkozás, a felvonulás, az általános média-felhajtás, majd a gyilkos küzdelem. Ez alkalommal azonban a versenyzőknek más terve van: az összefogás, egymás segítése és a szabályok kijátszása. Katniss-nek most már nem kell egyedül harcolnia, de egyúttal sokat kell tanulnia az emberekről is: át kell látnia a kapcsolatok bonyolult szövevényét, és rá kell jönnie, hogy kiben bízhat meg.

Szerencsére ez a folytatás nem okoz csalódást, sőt, rendkívül tanulságos, és mindezt úgy éri el, hogy nem nyúl a mostanában divatos kellékekhez: nincsenek benne sem vámpírok, sem szado-mazo szex, mégis lehetetlen letenni. A legfontosabb motívum talán a főhős fejlődése, amit első kézből kísérhetünk végig, az ő szemével látva, majd az ő fejével gondolkodva. Minden kétségében, csalódásában, szenvedésében ott vagyunk vele, épp ezért olyan nehéz elengedni a kezét a regény végén...