A két világháború közti zavaros és átmeneti időszakban járunk, Párizs nyüzsgő városában. Az elharapódzó nácizmus elől menekülők itt találnak alkalmi búvóhelyet, itt próbálnak észrevétlenül boldogulni. Közéjük tartozik főhősünk, Ravic is, aki illegális műtétekből tartja fenn magát, miközben igyekszik feldolgozni iszonyú emlékeit. Őt követjük Párizs forgatagában, bordélyházból bordélyházba, olcsó kocsmákba, sivár hotelszobájába és végül a műtőbe, ahol emberi életekről dönt szikéjével. Úgy tűnik, egész jól berendezkedett ebben a paradoxonokkal teli világban, ahol papírok nélkül nem ér semmit az ember, ahol azt az orvost, aki segít az utcán balesetet szenvedőknek, letartóztatják, és ahol öregedő orvosok hazafiságról prédikálnak, miközben tehetséges, menekült sebészek dolgoznak helyettük fillérekért. 

Ravic tehát több-kevesebb sikerrel, de beilleszkedik ebbe az egyensúlyát vesztett rendszerbe, ami csak úgy lehetséges, hogy megtanult elszakadni mindentől, ami fontos neki. Egyfajta állandó készenlétben él, ezért nem is vesz ki saját lakást, évek óta hotelszobában lakik, egy bőröndnyi személyes tárggyal. Egy szép napon azonban betoppan az életébe a változás, és egyszerre kell leszámolnia folyton kísértő múltjával és kitörnie a burokból, amiben jelenét tölti. Miután minden félelmét, sérelmét és bosszúját kitöltötte, és rájött, hogy többé már nem képes tökéletes elszigeteltségben élni, akkor érti meg azt is, hogy többé nem menekülhet sorsa elől, és kénytelen szembenézni a rá váró szörnyűségekkel.