Újabb gyerek-klasszikussal bővült a listám, ráadásul egy olyan darabbal, amit már az óvodában is lapozgattam. Talán épp akkor fogtam először "igazi" könyvet a kezembe, bár olvasni még nem tudtam, nagy igyekezettel forgattam a lapokat. Ezt a már-már történelmi pillanatot próbáltam felidézni, de persze a gyermeki ártatlanság és rácsodálkozás már a múlté. A Disney-rajzfilmből ismert kedves, vicces és ártalmatlan bundások helyett veszélyes, komoly, de szerethető figurákkal találkozunk a történetek első felében, a többiben pedig új, eddig ismeretlen szereplők kalandjait olvashatjuk. 

Kipling igyekezett az emberek és állatok kapcsolatát harmonikusan ábrázolni, ahol szigorú szabályok betartásával, viszonylagos békében élnek egymás mellett. Maugli ebbe a törékeny egyensúlyba gyalogol bele, amikor átlépi nemcsak a dzsungel, hanem a fajok határát is. A novellák másik emberi főhőse Tumáj, a kis elefánthajcsár, aki félelmet nem ismerve terelgeti a hatalmas állatokat. A magyar olvasó számára egzotikus állatok is főszerepet kaptak néhány novellában, például Riki-tiki-tévi, a hősies kis mongúz, aki úgy hálálja meg befogadását, hogy megvédi családját a gyilkos kobráktól. Kotik, a fóka ezzel szemben sajnos menekülni kényszerül az emberek fegyverei elől, és társait sok nehézség árán egy biztonságos, elhagyott partra vezeti. 

Minden történetből sugárzik Kipling természet- és állatszeretete, és az a biztonságérzet, amit a valahova tartozás tudata, és az erkölcsi szabályok követése ad, talán ez is lehet az oka töretlen népszerűségének a fiatal olvasók körében.