Összesen három könyvet olvastam el a szerzőtől, és úgy vélem, hogy ez a szám nem is fog tovább növekedni. Úgy tűnik, hogy "kronológiailag" visszafelé haladtam, és a legutóbb olvasott regény a kiindulópontja az amerikai szerző elborzasztó világképének. Kamaszokat látunk, akiknek a talpa alól teljesen kicsúszni látszik a talaj: mindent szabad, semmi sem tilos, nincsenek korlátok. Ezt azonban korántsem felszabadító élményként élik meg, sokkal inkább frusztrálónak és bizony félelmetesnek. Ezeket a nyomasztó érzéseket igyekeznek irdatlan mennyiségű droggal és alkohollal leplezni, mert pénz az persze van rá - ha pedig elfogy, mindig akadnak más utak... Emlékképekben még azért felsejlik egy régi, letűnt világ, ahol még minden rendben volt, ahol apuka anyukával élt és nem egy másik apukával, ahol a nagyszülőkkel lehetett beszélgetni és játszani, és mindenki tudta, mi történik éppen a másikkal. Ebből a világból a 18 éves fiataloknak csak a nosztalgia érzése marad, ahogy elveszetten bolyonganak régi iskolájukban az egyetemről hazatérve, kétségbeesetten próbálva felidézni egy letűnt korszakot, legbelül sejtve, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan.

Ezekből a tinikből lesznek aztán a Glamoráma és az Amerikai pszicho teljesen félrecsúszott, minden morális ítélőképességet nélkülöző, boldogtalan felnőttjei, amin a kezdeteket ismerve már nem is csodálkozhatunk. Túl könnyű lenne rávágni, hogy jó dolgukban nem is tudnak már mit kezdeni magukkal - nekem sokkal inkább tűnnek szánalomra méltónak, hiszen egy olyan világ "termékei" ők, ahol a döntés jogát kivették a kezükből, és ők csak tehetetlenül sodródnak a beléjük táplált célok felé.