Faludy életrajzi regénye nem csupán egy rendkívüli ember meghurcolásának története, hanem fájdalmasan őszinte látlelet egy diktatúra idiotizmusáról. Hogy ez a diktatúra éppen bal- avagy jobboldali "eszméket" vall, az a végeredményt tekintve mindegy, ugyanazokkal az eszközökkel dolgoznak. Az embereket félemlítsd meg, érd el, hogy senki ne bízzon senkiben, a besúgókat jutalmazd meg, a médiát pedig használd saját pártod propaganda-gépezeteként. Ellenségeidet hallgattasd el, tüntesd el és gyűjtsd össze őket egy helyen, minél mostohább körülmények között. A magyar politikai réteg hamar beletanult ezekbe a fortélyokba, élen jártunk először a zsidók, később pedig a kommunista párt ellenségeinek üldözésében. Gyorsan elfogytak azonban a vélt vagy valós veszélyes elemek, így hát a párt paranoid módon saját tagjait kezdte lecsukatni. Vajon az utolsó emberre ki zárta volna rá a börtön ajtaját?

Ebbe a politikával, rosszindulattal és gyanakvással átitatott közegbe érkezik haza Faludy, aki hiába járta meg Franciaországot, Marokkót és az Egyesült Államokat, sehol sem találta a helyét. A magyar szellemi elit megbecsült tagjaként csak itt tudta elképzelni költői pályájának kiteljesedését. Óriási világirodalmi és történelmi műveltségét is a magyar nyelv és kultúra táptalaján tudta elültetni. Hazaérkezése után abszurd világba csöppen, amit hol humorral, hol fölényesen, ám egyre nagyobb kétségbeeséssel szemlél. Végül nem menekülhet ő sem: először a hírhedt Andrássy út 60. alatti ÁVÓ-székházba, majd Recskre, a munkatáborba kerül. Csak itt bontakozik ki a maga teljességében a könyv mondanivalója, fő üzenete: az elme, a gondolat hatalma a test esendősége fölött. Az emberség, a humánum megőrzése a legalantasabb körülmények között is. 

A recski Pokol csak azok számára maradt elviselhető, akik nem hagyták, hogy gondolataikat is megtörjék, állatias szintre alacsonyítsák. Faludy és szűk köre a sötétben, mocsokban, lesoványodva is irodalomról, filozófiáról, történelemről társalogtak, őrizve a civilizáltság utolsó szikráját. Minden alkalmat megragadtak, hogy a kinti világról híreket kapjanak, és társaikat lelkesítsék. A sok apró epizód, mozzanat mind-mind arról ad tanúbizonyságot, hogy az alapvető emberi értékeket semmiféle diktatúra nem képes kiirtani.