Másodszorra futottam neki Salinger igencsak túlértékelt és agyonmisztifikált regényének. Az első alkalom óriási csalódás volt, nem értettem, mit esznek ezen a csodagyereknek kikiáltott, már-már korunk hősévé váló Holden Caulfield-en. Bár teljesen még most sem értem, azzal már tisztában vagyok, miért nem váltott ki belőlem semmit a történet. A legfontosabb: magyarul olvastam, ráadásul az első fordítást, ami finoman szólva nem adja vissza az eredeti könyv nyelvezetét. Egy kamasz srác szlenggel tarkított ömlengését szépirodalmi szöveggé próbálták alakítani, a szóismétléseket, beszélt nyelvi elemeket pedig finomkodó modorosságokra cserélték. Ettől elveszett a szöveg lelke, élénksége, és nem utolsó sorban a mondanivalója is. Hiába jelent meg nemrég egy frissebb, teljesen átdolgozott fordítás, második alkalommal már biztosra mentem, és inkább eredetiben olvastam.

A másik ok, amiért elsőre nagyon nem tetszett a regény, valószínű az lehet, hogy még jómagam is kamasz voltam, a főhőssel majdnem egyidős. Úgy tűnik, ez néha hátrány is lehet, és nem feltétlen tudjuk megérteni kortársaink problémáit. El kell telnie egy kis időnek, míg nagyobb rálátást nyerünk az élet dolgaira. Holden-t először egy rakás szerencsétlenségként jellemeztem, akinek soha nem tetszik semmi, soha nem elégedett semmivel. Ezt most is így gondolom, de már tudom, hogy ez életkori sajátosság. Kamaszként az a dolga, hogy megtalálja önmagát, és ennek része az is, hogy mindent kritizáljon. Egy South Park epizód jut eszembe, amiben Stan a tizedik szülinapja után hirtelen "felnő" és minden elromlik körülötte. A sorozathoz híven ezt nagyon kifejezően jelenítették meg: minden szarrá változott, amire csak ránézett. Valami ilyesmi történik könyvünk főszereplőjével is, aki ettől nagyon szenved. Nem találja még a helyét az iskolában és a családjában sem, viszont rácsodálkozik az élet sokszor rideg és kegyetlen valójára. Érzéseit, félelmeit nem tudja senkivel megosztani, senkiben sem bízik igazán. Mindeközben pedig vágyik barátokra, megerősítő kapcsolatokra, és testvéreit is rajongásig szereti. Ezek az ellentétes, egymásnak feszülő indulatok majd' szétvetik belülről, ezért is cselekszik annyira ellentmondásosan. Hiába, nem könnyű a kamaszok sorsa, csak az vigasztaljon mindenkit, hogy ez is elmúlik.