Aki nem tudja, mi az, egész délutánokon át égő füllel, felborzolt hajjal ülni egy könyv előtt, és olvasni, olvasni, míg az ember elfelejti a körülötte levő világot, meg azt is, hogy éhes vagy fázik…

... az valószínűleg ezt a történetet sem fogja nagyra értékelni. Nem könnyű véleményt mondani egy ennyire összetett, bonyolult szövedékű regényről, még akkor sem, ha lenyűgözött. Már a besorolás sem egyszerű: fantasyregény felnőtteknek, vagy mese gyerekeknek? Azt hiszem talán mindkettő, és még ennél sokkal több is. Tanítás embertársainkról, önmagunk megtalálásáról, az élet legfontosabb értékeiről.

Főhősünk, Bux Barnabás Boldizsár, egy szenvedélyes könyvmoly olvasni kezdi a Végtelen történet-et Atráskóról, a bátor fiúról, szerencsesárkányáról, Fuhurról, és a világukat fenyegető veszélyről. A könyv teljesen magával ragadja, átéli a szereplők minden örömét és bánatát - majd legnagyobb meglepetésére ő maga is a történet részévé válik, és Fantáziában találja magát. Ekkor kezdődnek csak az igazi kalandok számára, hiszen a varázsvilág megmentése után az ő feladata annak újrateremtése. Eközben teljesülnek vágyai, így a félszeg, kövér kisfiúból daliás hős válik, aki egész Fantázia uralmára tör. Kívánságaiért cserébe azonban óriási árat kell fizetnie: szép lassan elfelejti a világot, ahonnan jött, és végül már saját magára sem emlékszik. Végül mégis sikerül hazajutnia Fantáziából, ám tettei nem merülnek feledésbe, ugyanis velük nemcsak a varázsvilágot, hanem az igazit is sikerült egy kicsit jobb hellyé változtatnia.

Vannak emberek, akik soha nem jutnak el Fantáziába, és vannak, akiknek sikerül, viszont örökre ott maradnak. És akadnak egyesek, akik eljutnak Fantáziába és vissza is térnek onnan. Úgy, mint te. És ezek hoznak gyógyulást mindkét világnak.