A "Harry Potter-Felhőatlasz-Lopott idő-tengelyen" elhelyezkedő ifjúsági regény a műfajtól szokatlanul, az írónőtől viszont megszokottan mély és szerteágazó. A párhuzamos idősíkok, az időutazás vagy a teleportálás mind megannyi történetnek szolgáltattak már alapot, Wintersonnak mégis sikerül egy izgalmas könyvbe ágyaznia ezeket a témákat, ráadásul úgy, hogy azok tudományos, művészeti és filozófiai kérdéseire is rávilágít. Bár esélyem sincs arra, hogy a kvantumfizikai fejtegetések helytállóságát ellenőrizzem, a blöff hihető, az illúzió működik. 

A cselekmény maga az ifjúsági regények jól bevált sémáját követi, azaz adott egy főhős, aki kezdetben gyenge, sebezhető, nehéz helyzetben van és nem is nagyon érti, mi folyik körülötte. Kap egy legyőzhetetlennek tűnő, hatalmas és gonosz ellenfelet, aki látszólag mindenben felülmúlja őt. Aztán szép lassan barátokra, szövetségesekre talál, és felismeri saját erejét is, így már képes legyőzni a rémisztő ellent. Bár Winterson regénye is kiszámítható, mégis rendkívül egyedi módon fűzi össze a történet szálait, a szereplők jellemeit és századunk ellentmondásos társadalmi jelenségeit. Így kapunk egy modern, nagyon is aktuális, mégis sokrétű és mélyenszántó könyvet, ami megállja a helyét az Alkonyat, az Éhezők viadala vagy Az útvesztő sorozatok mellett is.