"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan

Salman Rushdie: The Moor's Last Sigh /A Mór utolsó sóhaja/ (1995)

2018. március 15. - Barbie66

the_moor_s_last_sigh.jpgAz ötödik Rushdie-könyv szépen hozza az írótól megszokott tipikus elemeket, legyenek azok jók vagy rosszak. Tér és idő, különböző generációk tagjai, színek és illatok kavalkádja, játékos nyelvi leleményekkel fűszerezve (kíváncsi lennék a magyar fordításra). Ebből a bő lére eresztett, hömpölygő áradatból kell kihámoznunk egy különös család történetét, a legifjabb sarj tolmácsolásában. Nem könnyű a feladat, és mivel már eleve "feladat"-ként utaltam egy regény elolvasására, sejthető, hogy nem lett a kedvencem. Túl sok a szereplő, túlságosan tömény a szöveg, néha pár oldal után kaptam csak észbe, hogy jaj, elkalandoztam, mi is történt? Az igazság az, hogy semmi.the_moor_s_last_sigh2.jpg

Egy furcsa, spanyol-arab-indiai hagyományokat ápoló család szappanoperája, mely a festőművész anya és különc fia kapcsolatában csúcsosodik ki. A fiú (a Mór) több szempontból is érdekes jelenség: születési rendellenessége, sérült keze teszi naggyá, miközben egy év alatt kettőt öregszik. Ez a körülmény szinte elvész Rushdie szöveg-áradatában: a "mellékesen" megjelenő mágikus elemek szintén az író sajátjai. Sajnálatos, hogy a pozitív jellemzők ellenére ez a könyv most nem fogott meg.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://litfan.blog.hu/api/trackback/id/tr2013741904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása