Voltaképpen semmi különösről nem szólna ez a regény, mint néhány olasz fiatalról, akik barátkoznak, szerelmesek lesznek, tanulnak és keresik a helyüket az életben, ha nem helyeznénk el őket térben és időben - valamint vallásilag. Sajnos a lehető legrosszabbkor, a lehető legrosszabb helyen voltak zsidók: a II. világháború előtti években, a Mussolini kezére jutott Olaszországban. 

Gondtalan életük felett tehát már ott gomolyognak a Holokauszt sötét fellegei, és a mindent elsöprő vihar előszelei már meg is érkeztek a zsidótörvények formájában. Az olvasó persze tisztában van vele, mi vár rájuk a későbbiekben, éppen ezért szívfacsaró a naivitásuk, ahogy választásokról, meg a nyugati hatalmak közbelépéséről beszélgetnek. Persze akkoriban még (Hitleren kívül) talán senki sem tudta volna elképzelni, milyen mélységekig képes süllyedni az ember, milyen borzalmakat képes elkövetni saját embertársai ellen.

A könyv mégsem Holokauszt-regény abban az értelemben, hogy a zsidó szereplők nem a tipikus áldozati szerepben jelennek meg benne. Inkább arról ad egy nem kevésbé szomorú, utolsó pillanatképet, milyen is volt a világ egy zsidó fiatal számára a Holokauszt mindent átíró, mindenre kiható évei előtt.