Mihez kezd a modern olvasó egy időben és térben is távoli kultúra hőseposzával - tettem fel magamnak a kérdést, mielőtt belevágtam volna India mai napig meghatározó alapművébe, a Rámájanába. Aztán csak sodródtam az óriási elbeszélő költemény szépséges sorain, beleveszve az izgalmas cselekménybe, a gyönyörű tájleírásokba, egy titokzatos világ irodalmi leképezésébe. 

Az eposz fő alakja Ráma, a hős, bajnok, megtestesült isten, férfioroszlán... és még lehetne folytatni a jelzőket, a lényeg, hogy ő az indiai Superman. Egy családi belviszály okán száműzetésbe kényszerül feleségével, Szítával, és fivérével, Laksmanával. Számos kaland után Szítát elrabolja egy Rávana nevű démon, Ráma pedig természetesen a keresésére indul és egy hatalmas háborúban visszaszerzi kedvesét. Persze ez csak a történet lecsupaszított váza, a három főszereplőn kívül megismerünk számtalan mellékszereplőt, csodás lényeket, állatokat, kalandozunk India szépséges tájain, és kis ízelítőt kapunk az ott élő emberek gondolkodásából, értékrendjéből is.

A Rámájana ugyanis nem csupán egy iskolai kötelező Indiában, hanem a mai napig a mindennapi élet szerves része: bizonyos sorait idézik esküvőkön, temetéseken, sőt, Ráma, Szítá és a többi szereplő egyfajta ideálképként él az emberek fejében - ami szintén sokat elárul egy kultúráról. Ráma, az eszményi férfi talpig becsületes, mindig állja a szavát, nagylelkű, vallásos és bátor - közben pedig rengeteget sír, a rossz hírek hallatán rendre elájul és mindennél fontosabb számára az emberek véleménye. Olyannyira, hogy a puszta szóbeszéd miatt kétszer is megválik Szítától, aki tűzbe ugrik, csakhogy ártatlanságát bizonyítsa, mindhiába. Ő is példakép India asszonyai számára: engedelmes, férje feltétlen csodálója, szépséges, szerény, halkszavú - már-már butácskának, gyengének gondolnánk, holott háromszor is legyőzi a férfiakat: nem enged Rávana csábításának, majd fenyegetésének, Ráma kételkedése után túléli a tűzpróbát, majd pedig istennőként magasodik az őt újra és újra eldobó férje fölé. 

Érdekes, hogy mennyire ellenszenves tud lenni egy végletekig tökéletes szereplő, milyen nehezen lehet azonosulni olyasvalakivel, akinek semmi hibája sincsen. Érezte ezt Válmíki, a mű feltételezett költője is, éppen ezért próbált egyfajta belső feszültséget teremteni Ráma isteni és emberi tulajdonságainak szembeállításával. A sok-sok megpróbáltatás, nehézség mind arra szolgál, hogy Ráma felül tudjon kerekedni emberi gyarlóságán, és az istenek leszármazottjaként úrrá legyen gyengeségein. Ez a motívum megtalálható valamennyi nagy civilizáció mondavilágában, izgalmas volt most egy egzotikus, indiai körítésben olvasni.