Más körülmények között, amikor nem a szomszédban dúló háború pusztításaival szembesülünk naponta a hírekben, talán méltóbban tudnám értékelni Wharton regényét, így azonban az amerikai arisztokrácia ügyes-bajos dolgai eltörpülnek, nevetségessé válnak a jelen emberi katasztrófái mellett. Pedig akad benne fajsúlyos téma bőven, amik egy nyugodtabb, békésebb korban elérnék az olvasó ingerküszöbét. Egy rövid időre tegyünk úgy, mintha nem a vékony jégen táncoló világbéke, hanem a New York-i elit társasági eseményei lennének a legégetőbb problémáink.

Edith Wharton a saját koráról, a saját társadalmi osztályáról írt "bennfentes" regénye feltárja a 19. század végének mozgalmas, átalakulásban lévő világát. A régi, nagy dinasztiák ideje lassan leáldozik, hogy átadja a helyét egy új, feltörekvő generációnak, akiknek már nem a név, hanem a teljesítmény lesz a mérvadó. Ahogy az már lenni szokott, a leköszönő családok a régi értékek elvesztésén, az erkölcsök sárba tiprásán keseregnek, és megvetőn méregetik a kevésbé elegáns, kevésbé modoros, ám annál talpraesettebb "újgazdagokat". Ezt sokszor, sok helyen láttuk már, a helyszín most éppen New York - ami számomra sokat tett hozzá a könyvhöz, mivel érdekes élmény volt a manapság már hipermodern, sokszínű metropolisz konzervatív, "viktoriánus" kezdeteiről olvasni.

A társadalmi változások a főszereplő, Newland Archer életén keresztül öltenek kézzelfogható formát. Az ő dilemmái egy egész generáció dilemmái lehettek, döntései pedig egy egész korszak világnézetét tükrözik. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, Archer két nő között vívódik, egyiküket az egész elit világ neki szánta, tökéletesen illenek egymáshoz, hiszen a családjaik jó viszonyt ápolnak egymással, Archer sikeres, May csinos és gazdag, mindketten fiatalok. A másik nő viszont, Olenska grófnő, "szégyenben maradt", hiszen elmenekült európai férjétől, válást fontolgat, szabadszellemű, illetlen emberekkel mutatkozik együtt - és persze Archer halálosan szerelmes belé. Bár a felszínen látszólag nem történik túl sok minden, azért a mélyben óriási szenvedélyek lángolnak, amiket csak sejtet a szemérmes angolszász regényírás. Egy kézfogás, egy csók... többre ne számítsunk, nem fér bele. De mégis egy egész életet meghatározó döntésről van szó, ezt ne felejtsük el. A látszólagos szenvtelenség, tárgyilagosság csak kísérlet az események feletti kontroll megőrzésére - ha szabadjára engedi érzelmeit, Archer képtelen lesz racionális döntést hozni, márpedig ő egy velejéig intellektuális ember, nem pedig ösztönlény.

Hogy mit választ végül, az önfeledt szerelmet a grófnővel, vagy a langyos elégedettséget May oldalán, a saját boldogságának megélését mások örömének eltiprása árán vagy a családi kötelesség szentségét és az életreszóló mártír-szerepet, azt nem árulom el, de viszonylag könnyű kitalálni. Archer ugyanis - Wharton-nal együtt - hiába látja saját körének hibáit, képmutatását, hiába van tisztában a féltve őrzött értékek múlandóságával, mégsem tud kiszabadulni ebből a miliőből, ahhoz túl mélyen gyökerezik benne. Döntését értékelhetjük gyávaságként, hiszen a közvéleménnyel való konfrontációt elkerülte, ám ezután mindvégig kitartott a választása mellett, és egész életében vállalta azt - ami viszont bátorságra vall. Wharton regénye minden szűklátókörűsége ellenére (hiszen a New York-i felső tízezren kívül más társadalmi osztályt figyelemre sem méltat) fontos kérdéseket feszeget, olyan dilemmákat, amiket eddig csak női főszereplők életében olvashattunk. Az, hogy a férfiak milyen érzelmi és erkölcsi nehézségekbe ütköztek a magánéletükben, milyen terheket vettek magukra családalapításkor, merőben új és merész téma, amiről igen kevés szó esett ebben a korban.