Ha valódi irodalmár lennék, most ódákat kéne zengenem a Rackrent család történetéről, hiszen ez az első ír regény, ráadásul egy nő tollából. Biztosan kiemelném azt is, hogy olyan fontos szerzőket ihletett meg, mint Walter Scott, és hogy az első irodalmi alkotás, ami az ír társadalommal behatóbban foglalkozik. Szerencsére azonban csak egy egyszerű könyvmoly vagyok, így lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthetem, ez a könyv egyszerűen rémes volt. A legnagyobb erénye, hogy összesen körülbelül 120 oldal, így nem dobtam félre, és legalább kipipálhatom a listámon.

Két nappal a regény elolvasása után nagy bajban lennék, ha meg kéne neveznem egyetlen szereplőt is. A történetből annyi dereng csupán, hogy egy kastélyt szép lassan elkótyavetyélnek az egymást követő örökösök, akik közül néhánynak fura szokásai vannak. Semmilyen kapcsolódási pontot, fogódzót nem kínál a könyv, megmarad a saját korának korlátai között, nem válik belőle olyan klasszikus, ami bárkit, bármikor meg tud szólítani. Lapozzunk.