A Forsyte-család történetének még tavaly vágtam neki, együtt töltöttük a szilvesztert és közösen köszöntöttük az új évet, majd a januári hétköznapokon is kitartott az ezer oldalas regényfolyam. A három regényből és a közéjük ékelt két novellából álló mű három generáción át követi egy tehetős angol felső-középosztálybeli család sorsát. Galsworthy rajtuk keresztül örökíti meg a brit társadalom átalakulását, a viktoriánus kor lezárulását, motívumai között ott találjuk még a manapság nagyobb teret nyert transzgenerációs hatások bemutatását is.

A regénytrió fókuszában Soames Forsyte és Irene félresiklott kapcsolata áll: az első regényben Irene tragikus házasságtörése, a másodikban hosszan elhúzódó válásuk a központi elem, a harmadik regényben pedig kiderül, hogy ezen események milyen kihatással vannak a gyerekeik életére. Soames mellett a népes Forsyte-klán tagjai közül idősebb és ifjabb Jolyon kap nagyobb figyelmet. Az első részben rendezik évtizedek óta húzódó konfliktusukat, így végre apa és fia békében és boldogságban töltheti az idős férfi hátralévő éveit, akinek halálával egy egész korszak zárul le. Ifjabb Jolyon, ha nem is veszi át legendás apja szerepét, szeretteinek mégis bölcs és derűs támasza lesz, és a harmadik részre egy egész modern mozaikcsaládot tart egyben.

A Forsyte-család számára, akiknek tagjai között módos kereskedők, bankárok és ügyvédek találhatók, a tulajdon a legnagyobb érték: mindent annak rendelnek alá, hogy vagyonuk gyarapodjon, és ez alapján ítélnek meg másokat is. Ez a mértéktelen harácsolás, a lelketlen birtoklás a végéhez közeledik a munkásosztály megerősödésével és politikai hatalomhoz jutásával. Miközben az anyaországban a nemesi birtokok kezdtek szétmorzsolódni, Viktória királynő halálával az imperializmus, a gyarmatok meghódításának lendülete is megtörni látszott. Itt említeném meg D. H. Lawrence The Rainbow című regényét, ami akár a Forsyte-saga ellentétpárja is lehetne: ugyanígy három generáció történetét mutatja be, csak éppen a hanyatló felső-középosztály helyett a feltörekvő munkásosztály szemszögéből láthatjuk a társadalmi változások egyénre gyakorolt hatásait.

Galsworthy a társadalmi szinten megjelenő változásokat átcsatornázza szereplőinek érzelmi életébe, miközben remek jellemrajzok és fejlődéstörténetek bontakoznak ki előttünk. Nem sikerül pártatlannak maradnia, és egyértelműen érződik, melyik szemléletmódot tartja magáénak. A regény szereplői két nagy csoportra oszthatók aszerint, hogy kik gondolkodnak még mindig csak a pénzben és tulajdonban, és kik azok, akik ezen túllépve valami fontosabban találták meg az életük célját. Soames és a család nagy többsége még mindig az előbbi táborba tartozik, míg Jolyon, aki amúgy is számkivetett Forsyte, az utóbbiba. Soames ráadásul emberi kapcsolataiban is megőrzi ezt az attitűdöt, bármennyire szereti is feleségét, Irene-t, érzelmei jobban hasonlítanak egy becses értéktárgy iránt tápláltakhoz. Irene pedig nem az a nő, aki megelégedne a trófea szerepével, ezért társadalmi megbecsültségét, jó hírét és létbiztonságát is kockára téve kiszakítja magát ebből a házasságból. (Hogy a 20. század elején milyen bonyolult és megalázó művelet volt egy válás, az is megérne egy külön tanulmányt.)

Soames-t értékes tulajdona elvesztéséért csak egy újabb, még drágább kincs megszerzése kárpótolja: lánya megszületése. Fleur-rel kialakult kapcsolatán keresztül megtanul érdekek nélkül, teljes odaadással szeretni, és ezt a szeretetet ki is mutatni. Fleur azonban magában hordozza a Forsyte-ok birtoklási vágyát, és amire szemet vet, azt bármi áron meg akarja szerezni - például Irene és ifjabb Jolyon fiát, Jont. Kettejük viszonya a regény eddig felépített bonyodalmainak a betetőzése, a Forsyte-család értékrendjeinek ütközése, közben pedig egy bájos történet két kamasz első szerelméről.