A Nobel-díjas portugál szerző műve ékes példája annak, hogyan lehet egy jó alapötletet túlírással hazavágni. Saramagótól most olvastam először, de szerintem utoljára is: Nobel-díj ide vagy oda, aki ennyire módszeresen "szívatja" az olvasóit, attól nekem bőven elég egy könyv is. Ha a szendvics-elvet…

Nem is tudom mire számítottam a könyv különös címe alapján - talán valami háborús-lélektani történetre, amiben a főhős ráeszmél az emberi (és állati) életek feláldozhatóságára - hamar kiderült, hogy szó sincs ilyesmiről, a helyszín egy idilli üdülőhely a 30-as évek Amerikájában. Lelkes fiatal párok…

Nincs mese, ezt a kisregényt le kell nyelni, mint a keserű orvosságot. A gyógyszerrel ellentétben viszont nem ad enyhülést, és nem csillapítja a fájdalmat. A történet végén elmarad a feloldozás, a boldog végkifejlet, ami annyira kijárna a főhősnek. Miért olvassuk el mégis? Mit adhat nekünk egy ilyen…

Elég sokáig halogattam A szolgálólány meséjének második részét, de az írónő sem kapkodta el: 35 évet várt a legendás első rész folytatásával. Meg tudom érteni, hiszen nagyon felkavaró, tabudöntögető témáról van szó. Egy kis emlékeztető: A szolgálólány meséje egy olyan disztópikus világot tár elénk,…

Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne hallott volna a Jóbarátok című sorozatról, ami bár több, mint 20 éve véget ért, a mai napig el lehet csípni az ismétléseit ilyen-olyan tévécsatornákon. Ezt a kerek évfordulót kihasználva újra a csapból is a Jóbarátok folyik, feliratos pólók, használati…

Régebben nyelvtanuláshoz használtam Collodi klasszikusát, naivan azt gondolva, hogy a Disney-feldolgozást már úgyis láttam, nagy meglepetés nem érhet, biztosan érteni fogom a történetet olaszul is. Ki ne ismerné a csintalan fabábu meséjét, akinek megnő az orra, ha hazudik? Pinokkió az általános…

Ezt a könyvet már több, mint két hete elolvastam, de a sűrűsödő hétköznapokon nem jutott idő arra, hogy írjak is róla  - meg hát nem is igazán tudnék mit. Mert hogyan is kerekíthetnék egy szellemes, szenvedélyes hangon megfogalmazott, ihletett kritikát egy olyan regényről vajmi kevéssé fogott meg?…

Most kell erősnek maradni, és nem rávetődni a Nápolyi regények következő részére, hanem tartani magamat az olvasási tervemhez. Nagy a kísértés, hogy egy lendülettel elolvassam az egész regényciklust, annyira magával ragadó a történet, a szereplők dinamikája. Ferrante mesterien ötvözi a melodrámát és…

Minden nyáron igyekszem legalább egy "nagy klasszikust" beiktatni az olvasmányaim közé, mert ilyenkor több időm van belassulni és elmerülni a több száz éves féltéglák világában. Tavaly így sikerült a Middlemarch-ot újraolvasnom, idén viszont egy számomra új és ismeretlen, de nem kevésbé híres…

Az angol szerző elég komoly novellacsokrot tett le debütáló műveként az asztalra. Van itt minden: vérfertőzés, perverziók és traumatizáló kapcsolatok. Mellbevágó élmény ilyesmiről olvasni, de McEwan képes arra, hogy művészi szintre emelje ezek bemutatását. Nem szépíti vagy enyhíti a testi vagy lelki…

Jean Brodie egy igazán megosztó személyiség: tanítványai bálványozzák, kollégái és felettesei féltékenyek rá - de abban mindannyian egyetértenek, hogy a 40-es éveiben járó tanárnő igazi egyéniség. Hogy ezt az egyediséget miként fogadja be a 30-as évek képmutató Edinburgh-i társadalma (sehogy), és…

Tisztelem és becsülöm azokat, akik hajlandóak végigolvasni Richardson 1500 oldalas remekét, én nem tartozom közéjük. Vívódtam egy ideig, hogy milyen stratégiát kövessek, abban ugyanis biztos voltam, hogy nem leszek képes kitartani az amúgy sem túl eseménydús levélregény végéig, de azért valamennyire…

Minden játék tisztességesnek tűnik, ha mindenkit egyszerre csapnak be. Stephen King egyik korai regénye már magán hordozza a szerző ikonikus stílusjegyeit, bár még kissé kiforratlan. A képessége, hogy hiperrealistán mutassa be az amerikai társadalom rejtett bugyrait miközben egy természetfeletti…

A Dűne-sorozat negyedik része logikus folytatása az eddig gondosan felépített mondakörnek, mégis kockázatos vállalkozás több szempontból is. Az első trilógia egysége után egy új ciklus nyitányát jelzi, és rögtön 3000 évet ugrunk előre Paul Atreides korához képest. Ez nyilvánvalóan azzal jár együtt,…

A Nápolyi regények ciklus első része két barátnő, Elena és Lila gyerekkorát, megismerkedésük történetét és felnőtté válásukat dolgozza fel. Mindezt a narrátor, Elena szemszögéből láthatjuk, akinek keresztneve megegyezik a szerzőével, ráadásul ő maga is írónő... lehetséges, hogy önéletrajzi ihletésű…

Igazán merész vállalás volt a görög szerzőtől Jézus történetének feldolgozása, mert szembemenve a kánonnal, "valódi", emberi mivoltában mutatja be a Messiást. Lehántja róla a sallangot, pátoszt, képmutatást és minden mást amit az eltelt évezredek ideológiai érdekei rápakoltak. Így pedig nem marad…

A Moll Flanders sikerén felbuzdulva Defoe egy szinte teljesen ugyanolyan regényt írt 2 évvel később. A kor nagy slágerének számító ál-önéletrajzok egy-egy -finoman szólva- szokatlan női életutat tárnak elénk. Moll és Roxana a bűnbeesett, bukott nők elrettentő példái, ám egyúttal az erős, független…

Azt hiszem talán ez volt az első könyv, amit Stephen King-től olvastam, még kamaszként. Már akkor is réginek tűnt a kor, amiben játszódik (70-es évek), de azóta valóban leáldozott annak a világnak: vezetékes telefon, kábeltévé, benzinzabáló autómonstrumok... Nekem mégis izgalmas volt, mert a…

Messzi-messzi időkből érkezik ez a történet, királyi udvarok, lovagi tornák és budoárok korából, II. Henrik francia király uralkodása idején. Annyi minden elválaszt bennünket ettől a korszaktól, de a regényben nem ezek a tényezők hangsúlyosak, sokkal inkább az érzelmek és a lelki folyamatok az…

Németh László most már sokadjára bizonyítja be számomra, hogy a női lélek nagy ismerője - és nem csupán ismeri, hanem képes érzékletesen be is mutatni azt az olvasónak. Kárász Nelli és Kurátor Zsófi alakja mellé emelkedik Égető Eszteré, aki a három karakter közül a "legszentebb". A falusias…

Bár 14 évvel ezelőtt született már egy blogbejegyzés Tolkien mesterművéről, azóta sokat változott az ízlésem, ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy újra megütköztessem a kedvencemnek gondolt regényt a kissé túlfejlett kritikai érzékemmel. Több tényező is közrejátszott ebben a választásban,…

Nehéz úgy kritikát megfogalmazni, hogy tudom milyen jó könyvet olvasok, de mégsem tetszik. Tudom, hogy jó a könyv, mert zseniális a felépítése (amire igazából csak a végén jövünk rá), mert nő és férfi kapcsolatát boncolgatja, de nem közhelyesen és mert ritka, hogy női szerző férfi narrátort…

Kognitív disszonancia redukció. Ez a veretes kifejezés jutott az eszembe nagyjából a századik oldal után - amikor már azért nem hagyja abba az ember az olvasást mert annyi időt és energiát beleölt a kötetbe. Aztán ha nagy nehezen, hosszú hetek kitartásával átverekedte magát rajta, akkor meg már…

Az elmúlt időszak egyik legkellemesebb meglepetése volt Cunningham regénye, nagy szükségem volt már egy befelé forduló, nyugodt, szépen megírt történetre. Ebben a műben nincsenek harsány, élénk érzelmek, tisztán jó vagy rossz pillanatok, és hiányzik a tökéletes boldogság vagy éppen a "happy end" is.…

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy kinek ajánlanám ezt regényt, a hozzám hasonló fanatikus anglománokon kívül - a benne olvasottak alapján ugyanis egyértelműen senki sem fog kedvet kapni az angol arisztokrácia közelebbi megismeréséhez. Bár elvileg egy humoros szatíráról van szó, ezt a humort csak…