Most már biztos, hogy Lewis fantasy-sorozata helyet kap a (nem is annyira) képzeletbeli "gyerekemnek szánom" könyvespolcon. Kedves, barátságos, de közben őszinte stílusa, elegáns humora mellett remek bevezetés a magas fantasyk világába. A Harry Potter-sorozatnál kissé emelkedettebb, A gyűrűk uránál viszont sokkal olvasmányosabb. Talán a Narnia-történetek lehetnek az összekötő kapocs a két nagy kultsorozat között, amik számomra az alapműveltség részét képezik. (Aztán ha a gyerek elmúlt legalább 30, elolvashatja a Trónok harcát is.)

A Hajnalvándor útja kellemes kalandregény a tengeren, kalózokkal, sárkánnyal, titokzatos szigetekkel és számos hőstettel. Régi ismerőseink közül újra láthatjuk Caspian herceget, valamint Edmund és Lucy Pevensie-t, akik utoljára járhattak Narniában. (Érdekes a párhuzam Pán Péter meséjével, ahol Wendy szintén a kora miatt nem térhetett többé vissza Sohaországba.) Velük tart idegesítő unokatestvérük is, akit teljesen megváltoztat a csodálatos kirándulás.

Bár először könnyed kalandnak tűnhet Caspian-ék felfedezőújta, Aslan fel-felbukkanása és a világ végének szépséges leírása magasabb szintre emeli a történetet. Óhatatlanul is eszünkbe idézi a kereszténység szimbólumait és értékrendjét, a gyerekeket pedig megismerteti a túlvilág és a hit alapvető kérdéseivel anélkül, hogy átcsapna erőszakos térítésbe.