Karinthy-hetet tartottam, és megmondom őszintén, nagyon jó érzés néha újra rájönni, hogy azért a magyar írók között is vannak kimagaslóak, és nem csak a vak hazafiság emeli őket a magasba. Karinthy rendkívül művelt, felvilágosult és nem mellesleg humoros író, akinek ez az önéletrajzi regénye is ötvözi ezen tulajdonságait.

Végigkövethetjük agydaganatának történetét a kezdeti tagadástól, kétségbeeséstől egészen a svédországi műtétig, ami nagyon bizarr: Karinthy szinte végig ébren van közben, és orvosi ismereteinek birtokában teljesen tisztában van vele, hogy éppen mi zajlik a koponyájában. A betegség, és a vele járó pszichológiai folyamatok leírása is érdekes, de engem leginkább a hétköznapok leírása fogott meg, ugyanis betekintést nyerünk egy író-újságíró mindennapjaiba. Néha előfordult viszont, hogy kicsit "elszállt", ilyenkor a (számomra) szinte követhetetlen eszmefuttatások, bonyolult álmok közül jó volt újra biztos talajon, a valóságos eseményeket követve állni.