Zseniális könyv, azonnal a kedvenceim közé került! Hogy miért? Nagyon egyszerű: megtalálható benne minden olyan motívum, ami foglalkoztat, ráadásul egy olyan történetben, amit nem lehet félvállról venni. Atwood egy olyan disztópiát alkotott, ami (Orwell-lel vagy Huxley-val ellentétben) egy nő szemszögéből írja le a társadalom átalakulását. Ebben az elképzelt jövőbeli társadalomban megvalósulnak a legbigottabb fundamentalista keresztények legvadabb vágyálmai: egy férfiak által uralt, a nőket "funkciók" szerint (igen: főzés, mosás, társasági élet, szex, utódnemzés - ez utóbbi kettő szigorúan elválasztva) elkülönített világba csöppenünk, ahol az egyetlen cél a népesség szaporítása. A szerelemnek, az erotikának még a csíráját is kiirtották ebből a (szerencsére) fantázia-világból. A női-férfi viszonyok érzékeltetéséhez elég, ha a "szolgálólányok" (kevésbé virágnyelven: a keltetőgépek) nevét idézem: főhősünket "Offred-nek" hívják, ami kibővítve talán így állhatna: "property of Fred", azaz "Fred tulajdona". Innen már nincs is messze a "Kovács János(n)é", igaz?

A könyv borzongató varázsát az adja, hogy akár meg is valósulhatna, sőt egyes elemei megfigyelhetők mai világunkban is. Az abortusz ellenzése, a házasság előtti szex és a homoszexualitás paranoiás üldözése mind-mind kiindulópontja lehet egy ilyen társadalomnak. Atwood disztópiájában néhány egyszerű lépéssel (pénz megszüntetése, helyette bankkártya, majd ezek letiltása, nők elbocsátása) teljesen a férfiaktól függővé tették a nőket - ami az "erősebbik nem" néhány tagjának bizony még tetszett is.

A magánélet ilyen fokú szabályozása, az érzelmek ilyen mértékű figyelmen kívül hagyása azonban hosszútávon nem lehet működőképes: előbb-utóbb az emberi alapszükségletek (bizalom, gyengédség) győzedelmeskednek a félelem fölött, és visszatérnek a jelenben is jól ismert mellékszálak, a szeretők, a prostituáltak...