A brit író munkásságának gerincét alkotó trilógia első, a többihez lazábban kapcsolódó része, ami főként önéletrajzi ihletésű. A jellegzetes stíluselemek már itt is megjelennek, megadva a regénynek azt az összetéveszthetetlen "Lawrence-s" hangulatot, ami már az első olvasáskor magával ragadott. Általában nem szeretem azokat a könyveket, amikben a cselekmény háttérbe szorul a lelki folyamatok javára, itt mégis kivételt kellett tennem. Lawrence-nél valahogy az érzelmek állandó változása a cselekmény, és a "valós" események adják a hátteret. Megismerjük ugyan az angol bányászcsalád mindennapjait, a hangsúly mégis először az anya, majd a másodszülött fiú lelki életén, és kettejük összetett kapcsolatán van. Az elsőszülött fiú elvesztése után az anya még erősebben kötődik Paul-hoz, akiben mintha lelki társát találná meg. Azonban ez az intenzív kapcsolat rányomja a bélyegét a fiú szerelmi viszonyaira, amit két, egymástól teljesen különböző nő mellett él meg. Egyikük Miriam, a gyerekkori, ártatlan szerelem, aki a testiséget teljesen mellőzné, és kizárólag vallási-filozófiai szinten élné meg kapcsolatukat. A másik Carla, a férjes asszony, aki mellett Paul átéli a valódi szenvedélyt, de ez csak fellángolás, szerelmüknek nincs mélysége, így jövője sem. Végül elmarad a boldog végkifejlet, Paul elveszíti mindhárom, addigi életét meghatározó nőt, és a nulláról kell újra felépítenie saját magát.