Majdnem bedőltem az angol szerzőnek: a Vágy és vezekléshez hasonlóan elindul egy történet, ami érdekes, meg elég mély is, de azért sok ilyet olvastam már. Az 50-es években, a felosztott Berlinben megismerkedik egy német nő és egy angol férfi, aki amerikaiaknak dolgozik. A finom kulturális különbségekkel átszőtt szerelem szépen csordogál medrében, a férfi munkájáról a titkosszolgálatnál is egyre többet tudunk meg, amikor a sztori igazán morbid fordulatot vesz. Anélkül, hogy túl sok konkrétumot árulnék el, maradjunk annyiban, hogy McEwan hajlama a túlzóan részletes leírásokra most egy igazán sokkoló és gyomorforgató epizódot eredményezett. A könyv utolsó negyede egy igazi ámokfutássá változik, miközben főhősünk szakmai és magánélete is összeomlik.

A történet végkifejletében új értelmet nyer az addig már sokszor felbukkanó ártatlanság motívuma. Leonard, a tejfölösszájú, burokban nevelkedett fiatal angol nem csak szexuális értelemben veszíti el ártatlanságát. Rövid, de intenzív kapcsolata Mariával személyiségének teljesen új szegmenseit tárja fel előtte, és olyan tettekre készteti, amik megrengetik saját jóságába vetett hitében. Ráadásul az egyre súlyosbodó helyzetet hiábavaló, hamis logikával próbálja a maga számára is elfogadhatóvá tenni, és ez az önámítás végül az addig legalávalóbbnak tartott bűnre, a hazaárulásra is ráveszi. A Bűn és bűnhődésben remekül leírt lelki folyamat, a bűnös vágyakozása a megérdemelt büntetésre Leonard-öt is emészti, de a feloldozás elmarad, az árulás hiábavaló volt. Marad az üresség, és a menekülés az időközben kihűlt kapcsolatból.

Az ártatlanság nem csak a főszereplő életében jelenik meg, hanem egy magasabb, kulturális szinten is. A németek, angolok, amerikaiak és oroszok (szovjetek) világégést követő diplomáciai táncában már nem hadseregek, hanem politikai rendszerek, világnézetek feszülnek egymásnak. Míg az amerikaiak demokráciáról, egyenlőségről, szabad választásokról szónokolnak a diktatúra alól éppen csak felszabadult németeknek, addig a szovjetek fekete autókkal viszik őket titkos börtöneikbe, hogy a saját "rendszerükről" adjanak leckéket. A harsány, őszinte amerikaiaknak időbe telik, míg kitanulják a szovjet kettős beszédet, és kiismerik a kommunizmus fonákságait. Az ő részükről ezt jelenti az ártatlanság elvesztése: rádöbbenni, hogy hiába a legjobb szándék, vannak rendszerek (és emberek) akik a velejéig romlottak.