Winterson ezúttal a 17. századi Angliába repít bennünket, hogy egy sokszor, sokféleképpen tárgyalt jelenségnek, a boszorkányüldözésnek adjon egy új megközelítést. Nem hazudtolja meg önmagát, és korábbi regényeihez híven most is a nők társadalmi helyzetét, a velük szemben támasztott elvárásokat vizsgálja. A boszorkányok esetében ez nyilván egy kézenfekvő szempont, eddig mégsem találkoztam hasonlóval - egyedül az Éjsötét árnyék folytatása kapirgálja meg ennek az összetett témának a felszínét.

Winterson olvasatában a boszorkányok nem mások, mint olyan nők, akik kilógtak a sorból, akik nem vetették alá magukat az aktuális női princípium-elvárásoknak, és ezért veszélyesek voltak a társadalmi rendre. Özvegyasszonyok, akik nem akartak újraházasodni, üzletasszonyok, akik saját erejükből gazdagodtak meg és eltartották magukat, vagy éppen koldusbotra jutott szegény nők, akik csak magukra számíthattak. Mivel nem függtek a férfiaktól, nem tartoztak nekik engedelmességgel, és rossz példát mutattak a "rendes" asszonyoknak. Még a végén rájönnek, hogy van élet a főzés-mosás-takarítás-gyereknevelés körökön kívül is. Ezt nem hagyhatták a nők elnyomásába belekényelmesedett férfiak, és módszeresen üldözni kezdték őket, egész hiedelemvilágot építve egy sima hímsoviniszta keresztesháború köré. A vallásos-misztikus maszlag nem kevés szexualitással keverve persze izgatta az emberek fantáziáját, így szépen gördült előre ez az öngerjesztő folyamat, az egész kontinensen végigsöpörve.

Ebben a rövid kis regényben csak felvetés szintjén jelenik meg ez a probléma, sőt, az írónő a boszorkányokat nem egyszerűen csak társadalmi jelenségként tárja elénk, bőven hagy teret a misztikumnak, a természetfelettinek is. Ez a kettősség folyamatos feszültséggel tölti meg a regényt, amihez hozzájönnek még a horror-elemek is. Winterson elég keményen beleállt ebbe a témába, és egészen brutális részletekkel igyekszik megidézni a korszak kegyetlenségét. Sajnos azonban a könyv rövidsége miatt nem maradt idő a szereplők kidolgozására, hiányzik mögülük a történet, amitől igazán életre kelnének. Mégis érdekes a boszorkányokról feminista felfogással olvasni, hiszen könnyű megtalálni a folytonosságot a középkor boszorkányai és a közelmúlt javasasszonyai, bábái, vagy mai korunk dúlái és akár szinglijei között.