A "nagy mesemondó"-ként aposztrofált Elek apó népmese-gyűjteményét szemeltem ki elolvasásra legutóbb, gondolva egyrészt a nem is olyan távoli jövőre, amikor majd elég idősek lesznek hozzá a gyerekeim, másrészt a (nem is olyan távoli) múltra, amikor még én is a célcsoportba tartoztam. Ahogy belekezdtem, az agyam átváltott "mese-üzemmódba", az ismerős fordulatok (egyszer volt hol nem volt, boldogan éltek, míg..., stb.) olyan elementáris erővel hatnak, hogy az ember megszűnik felnőtt lenni, megszűnik kritikus lenni - akkor és ott csak a mese van.
A gyerekek számára több szempontból is ideálisak ezek a történetek: mivel jórészt ugyanazokból az ismétlődő panelekből épülnek fel, könnyű követni a cselekményüket, a jól ismert fordulatok biztonságos kapaszkodót nyújtanak. Egy szegény legény különféle próbatételeket áll ki egy varázserejű segítő közreműködésével, hogy aztán elnyerje a legkisebb királylány kezét - a legtöbb mese cselekménye nagyjából ennyiből áll. Ami a gyerekeknek fontos, az a körítés: a csodás lények, varázserejű tárgyak, fantasztikus épületek mind-mind a képzelőerejüket fejlesztik. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ezekben a történetekben elég egyértelmű a határvonal jó és rossz között, nincsenek "szürke zónák". A még fejlődő erkölcsi érzékkel bíró olvasók számára könnyű eligazodni helyes és helytelen tett, jó és gonosz szereplők között. Később persze, amikor már szilárd alapokkal rendelkeznek, jöhetnek az összetettebb értékrendszerű olvasmányok is.
Mivel a kötetben szájhagyomány útján terjedő mesék írásos lenyomatai szerepelnek, megőriztek valamennyit a többszáz évnyi mesemondás hangulatából. Az egyszerű, gyakran írástudatlan emberek egyetlen intellektuális élménye volt a mesék hallgatása, azok továbbadása, így ezek a kis történetek fontos szociokulturális mementók is egyben. Bennük tükröződik a magyar néplélek: a kisemberek képzeletbeli igazságszolgáltatása, elnyomott vágyai teszik a szegényembert királlyá a mesék végén. Az pedig, hogy milyen tulajdonságokat, viselkedésformákat tartottak követendőnek vagy éppen büntetendőnek - azaz milyen értékeket tárnak fel a mesék, egy érdekes szociológiai kutatás témája lehetne.
