Egy távoli, egzotikus országbeli család több generáción átívelő története, amiben keverednek a mágikus realista elemek a valós történelmi eseményekkel - várjunk csak, hiszen én már olvastam ezt a könyvet, vagy legalábbis nagyon hasonlót, nem is egyet: Rushdie, Marquez, Bernieres, Eugenides és McCullough is írt már effélét. Bár nem hatott az újdonság erejével, a recept nálam mégis működik, valamiért szeretem beleásni magam más családok történetébe, végigkövetni a felnövekvő és megöregedő generációkat.

Allende érzésem szerint önéletrajzi ihletésű regényében írás és emlékezés kiemelt szerepet kap. Naplók, feljegyzések, levelek rengetegéből állítja össze a nagy családi krónikát a kilencvenéves Esteban Trueba és unokája, Alba. A szerteágazó, előre- és visszautalásokkal teli történet fő alakjai Clara (Esteban Trueba felesége), lányuk, Blanca, és az ő lánya, a már említett Alba. A három nő és Esteban összetett kapcsolata a regény központi motívuma, küzdelmeik, fejlődésük és érzelmeik bemutatása közben pedig egy egész ország, jelen esetben Chile társadalmi változásairól is képet kaphatunk.

A családi és történelmi események közé pedig beszivárognak csodás elemek is, például különleges lények (Barrabás, a meghatározhatatlan besorolású "kutya"), tulajdonságok (Rosa del Valle zöld haja) és képességek (Clara Trueba látnoki ereje). A Trueba család mindennapjait fel-felbukkanó szellemek, asztaltáncoltató szeánszok és rendre beigazolódó jóslatok jellemzik. Innen ered a könyv címe is, ám a magyar fordítás erősen rémisztő hangulata helyett ezek a furcsaságok szerves részét képezik Truebáék életének.

Amiben talán Allende újat tudott hozni az első bekezdésben emlegetett szerzőkhöz képest, az a szereplők belső világának érzékletes és pontos megjelenítése. Látunk példát évtizedeket túlélő, majd egy pillanat alatt semmivé foszló szerelemre vagy gyűlöletre éppúgy, mint lassan alakuló-formálódó érzelmekre, gondolatokra. A négy főszereplő jellemrajza aprólékos részletességgel kidolgozott, mindenre kiterjedő, mégis tud meglepetést is okozni. Amikor azt hisszük, hogy egy karakter minden lépése kiszámíthatóvá vált, hoz egy váratlan döntést, amire álmunkban sem gondoltunk volna - aztán az írónő jól bebizonyítja, hogy mégis mennyire a személyiségéhez passzoló volt ez a lépés. Ezek az emberismereti "játékok" segítenek át a néhol kissé túlírt cselekmény holtpontjain, amiből azért nincs túl sok. Aki hozzám hasonlóan rajongója a családtörténeteknek és nincs ellenére a mágikus realizmus sem, annak Allende regénye nem fog csalódást okozni.