Mostanában csupa kiváló könyv került a karmaim közé, és külön öröm, hogy magyar, sőt, kortárs magyar szerzők művei is vannak köztük - ráadásul nem is lógnak ki a sorból! Vámos mágikus realista családregénye szerintem nyugodtan említhető egy lapon Marquez Száz év magányával vagy Az éjfél gyermekeivel Rushdie-tól. Míg ezek a szerzők számunkra távoli, egzotikus tájak történelmét fűzik össze mágikus elemekkel, addig az Apák könyvében az általunk is jól ismert események adják a cselekmény hátterét a Rákóczi-szabadságharctól kezdve egészen az 1999-es napfogyatkozásig. Magyar tájak, városok és történelmi személyiségek köszönnek tehát vissza a lapokról, néha egészen meglepő kontextusban. De hiszen ugyanerről szól a Harmonia caelestis is Esterházytól (ami ráadásul szintén 2000-ben jelent meg)! A helyzet az, hogy igen - de mégsem. Esterházy műve sokkal töredékesebb, személyesebb (hiszen mégiscsak a saját családjáról emlékezik meg benne) és illékonyabb. Vámos családregénye, még ha nem is a magas szépirodalmat képviseli, sokkal befogadhatóbb és élvezetesebb.
Köszönhető mindez a regény zseniális szerkezetének: 12 fejezet, 12 generáció, 12 csillagjegy. A 17. században vesszük fel a Csillag-família történetének fonalát, hogy aztán apák és fiúk hosszú sorát kövessük egészen a jelenig. Az elsőszülött Csillag (majd Sternovszky, Stern végül újra Csillag) fiúk különös képességgel rendelkeznek: látják a múltat, sőt, néhányan közülük a jövőt is. Ez a múltidéző készség jórészt csak az őseikre korlátozódik, de általa olyan tudás birtokába is jutnak, amiért nem kell tenniük semmit, például olyan nyelveket ismernek, amiket soha nem tanultak. Ezt a kollektív tudásanyagot (és még sok minden mást is) minden Csillag-ivadék az apjától örökölt Apák könyvébe jegyzi fel, így válik a vaskos, többkötetes mű egy közös, évszázadokon átívelő naplóvá. A történelem viharai aztán megtépázzák a zsidó családot, akik először az emlékezésben, a gyökereikben keresnek menedéket, míg végül egyikük kétségbeejtő helyzetében szakít a múltjával és az identitásával, eltépve az emlékek fonalát. Fia elől gondosan elhallgatja származása történetét, de ez a gyökértelenség, "a lét elviselhetetlen könnyűsége" még fájdalmasabbnak bizonyul, így a Csillagok Amerikába szakadt sarja hazatér, hogy felkutassa múltját.
Már ennyi is elég lenne egy különleges és lebilincselő regényhez, de Vámos még beleszövi a család történetébe a csillagjegyek szimbolikáját is. Minden fiú az egymást követő állatövi jegyek szülötte, amire a keresztnevükön túl (Kornél - Kos, Bálint - Bika, István - Ikrek) tulajdonságaik, sőt, egy-egy elrejtett utalás is jelez. Miután ráismertünk erre a szervező elvre, külön szórakozás ezeket az eldugott jeleket megtalálni.
Úgy érzem, hosszú idő után végre új kedvencet avattam, végre az egyik kedvenc műfajomnak is van méltó magyar képviselője. Sokak szerint kötelező olvasmánnyá kéne tenni az Apák könyvét, de én erről mindenkit lebeszélnék. Hiába ad remek korrajzot országunkról a 17-től a 20. századig, hiába illusztrálja bravúrosan nyelvünk alakulását (Vámos előtanulmányokat folytatott, hogy az adott kor nyelvhasználatát minél hűebben adja vissza), magam előtt látom az olvasónaplós kérdéseket, amivel minden lelket kiölnének ebből a műből. - Párosítsd össze a Csillag család tagjait az általuk megélt történelmi eseményekkel. Ábrázold vaktérképen a család vándorlásának állomásait. - Ez a regény egyszerűen túl jó ahhoz, hogy ilyen cincálással megutáltassák a jövőbeli rajongóival.
