Írók és hétköznapi hősök után most festőművészek magánéletébe kapunk betekintést. Lehet, hogy néhányuknak a nevét sem hallottuk, vagy azon kívül mást nem tudunk róluk, de életüket megismerve annyi tanulságot levonhatunk, hogy egy festő feleségének lenni legalább ugyanakkora áldozattal jár, mint egy íróénak vagy költőének. Lehet, hogy nem verték belénk életrajzuk minden apró részletét az iskolában, de azt ezekből a rövid leírásokból annyit leszűrhetünk, hogy a festők is osztoznak abban a "művész-sors"-ban, mint legismertebb irodalmáraink. Legtöbbjüknek nélkülözés, üldöztetés jutott osztályrészül, a siker, az elismerés inkább csak a haláluk után következett. Ritka az olyan magyar művész, aki kényelmesen meg tudott élni munkáiból, és akire még életében felfigyelt a közönség. A festők ebből a szempontból még jobban elszigetelődtek a hétköznapi emberektől, hiszen az írók, költők műveihez szinte bárki hozzájuthatott az újságok lapjain, addig a festmények jobbára időszakos kiállításokon, drága belépőjegy fejében voltak megtekinthetők. Míg könyvet kis ráfordítással szinte bárki vásárolhatott, ha máshol nem, hát antikváriumokban, addig egy festmény birtoklása csak a leggazdagabbak kiváltsága volt. Talán ezzel is magyarázható, miért övezte nagyobb érdeklődés az írókat és költőket, miért az ő neveik maradtak benne a köztudatban és váltak az alapműveltség részévé.

Nyáry még az előszavában felhívja a figyelmet a festők sajnálatos ismeretlenségére, azzal érvelve, hogy csak nagyon kevesen érettségiznek művészettörténetből. Sajnos a helyzet még ennél is rosszabb: töredelmesen bevallom, hogy bár én rendelkezem művtöri-érettségivel, több, a könyvben szereplő magyar festőművész nevével most találkoztam először. Nem lehet elvárni, hogy két év alatt, heti egy tanórában jusson idő az egyetemes és a magyar művészettörténet minden szereplőjére, bármilyen zseniálisak is legyenek. Az viszont elvárható, hogy érdeklődő, nyitott egyének kerüljenek ki az iskolapadokból, akik az ott megszerzett alaptudásra önállóan, saját erőből képesek lesznek majd építeni - ehhez pedig remek kiindulási pontot ad ez a kötet.

A fent vázolt problémát a szerző úgy igyekszik áthidalni, hogy az Így szerettek ők-könyvekhez képest hosszabb fejezetekben, dióhéjban összefoglalja az adott festő életrajzát, és csak ezután tárgyalja hosszasabban a szerelmi életét, kapcsolatait. Mondhatni, hogy a bulvárért cserébe művelődjünk is egy kicsit. Itt aztán megint volt minden: szerelmi sokszögek, hűtlenség, megbocsátás, vérfertőzés... Nem volt könnyű a festő-feleségek élete, különösen, ha maguk is rendelkeztek művészi vénával. Ilyenkor általában a fióknak festettek a háztartási teendők elvégzése után (ahogy Modok Mária, Czóbel Béla felesége is tette), vagy végképp felhagytak festőművészi ambícióikkal. Veszélyes volt festők nevelt lányának is lenni, nem egy végezte modellként, aztán szeretőként (például Lotz Károly nevelt lánya is). Legjobban Munkácsy életrajzát vártam, ő volt az egyetlen, akiről már olvastam, köszönhetően Dallos Sándor regényének. 

Nyáry Krisztián legújabb műve remek kedvcsináló a modern magyar festészethez, egyszersmind kapaszkodót nyújt a sokszor befogadhatatlannak tűnő képekhez. A külföldön gyakran jobban ismert festőinket újra beemeli a köztudatba, és a festészetet az irodalommal egyenrangú művészeti ággá avatja. Felkészülnek a szobrászok és a zenészek!