Mostanában valahogy megtalálnak az útkeresésről, a társadalmi szerepek lerázásáról szóló könyvek. Updike Rabbit-je és Szerb Antal Mihálya már férfi korukban szembesülnek a dilemmával, amit a társadalmi elvárások és a saját álmaik, személyiségük közti konfliktus okoz - Moravia főhőse, Luca viszont még csak kamasz. Mivel hagyományosan ezt az időszakot egyébként is a lázadással azonosítják, Luca viselkedése nem tűnik annyira különösnek, mint felnőtt sorstársaié, akik meglett férfiként szegülnek szembe mindennel. Luca-nak nem kell hatalmas áldozatokat hoznia, hogy szembemehessen az elvárásokkal, hiszen nincs felesége, sem gyerekei, őt magát is a szülei tartják még el. A legnagyobb dolog, amiről le kényszerül mondani a lázadás jegyében, az a féltve őrzött bélyeggyűjteménye.

Mégsem szabad elbagatellizálni Moravia kisregényét, mert bár nem annyira drámai és kiélezett, mint a fent említett művek, mégis pontos és egyben költői lenyomata a kamaszkor forrongó időszakának. Az olasz szerző Luca lelkének finom rezdüléseit és háborgó hullámveréseit egyforma érzékletességgel ábrázolja. Az engedetlenség tehát nem a megkésett lázadás következményeiről szól, hanem arról, hogy egy intelligens fiú meddig hajlandó elmenni a tiltakozás jegyében. Luca egyszerre ismeri fel a lassan köréfonódó társadalmi elvárásokat, és egyszerre próbál kibújni mindegyik alól. Hirtelen visszatetszővé válik számára szülei kispolgári élete, ezért próbál annak minden státusszimbólumától megszabadulni - és ezért elkótyavetyéli az összes könyvét, játékát na meg a nagy becsben tartott bélyeggyűjteményét. Rádöbben arra is, hogy a szülei és tanárai már régen eldöntötték a sorsát: szerezzen jó jegyeket, tanuljon tovább és vegye át az apja cégét. Ettől is megundorodik, így hát felhagy a tanulással és egyre tiszteletlenebbül bánik a tanáraival is. Végül pedig ráeszmél, hogy körülötte mindenki azt várja tőle, hogy nőjön fel és éljen normális életet - ezzel szembemenve tehát a logikus lépés a halál kívánása lenne. Idáig eljutott Mihály is az Utas és holdvilágban, ám míg őt a gyávasága riasztotta el az öngyilkosságtól, addig Lucát egy súlyos betegség. A fiatal fiú végül "megelégszik" a halálközeli élménnyel, amit lázas delíriumában élt át, és felgyógyulva új értelmet talál nullára leépített életében: a testiséget, a nőket.

Moravia így rángatja vissza a realitások talajára elszabadulni készülő főhősét és regényét. Ha minden összeomlik benned és körülötted, a szex majd új értelmet ad az életednek. Nehéz ellenállni a csábításnak, hogy ezt egy nagy általánosítással ne tipikus olasz megoldásnak érezzem, de tény, hogy a mediterrán népektől távol áll az öngyilkosság gondolata. És akkor itt lehet párhuzamot vonni a világirodalom másik "klasszikus kamaszával", Holden Caulfield-del a Zabhegyezőből. Ő és Luca is sokáig arrogáns, öntörvényű kamaszként vannak beállítva, akik mindenkinél okosabbnak gondolják magukat (már ahogy az lenni szokott ilyenkor), de míg Caulfield végig megőrzi ezt a tulajdonságát, és nem engedi közel magához az olvasót sem, addig Luca szerelmi ügyetlenkedése elárulja sebezhetőségét és rést üt az ellenálló tini-pajzson.