A sorozat második része ugyanúgy rövid történetekből áll, mint az első, melyek mind Ríviai Geralt alakja köré fonódnak - viszont most jóval kevesebb a szörny-gyilok, és több az érzelem. Yennefer szinte mindegyik novellában megjelenik, néha csak említés szintjén, de kapcsolatuk Geralt-tal így is újabb színekkel gazdagodik. Felbukkan Ciri karaktere is, aki a Vaják életének másik meghatározó alakja, ő a "végzete", ahogy elhangzik nem is egyszer. Ez az utolsó novelláskötet a sorozatban, ezután már hagyományos regényekben követhetjük Geralt sorsának alakulását - mintha Sapkowski eddig csak keresgélte volna a fő történetszálat, amit végül Geralt és Ciri egymásra találása indít el.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a könyv messze jobb, mint a sorozat - még úgy is, hogy a bénácska filmváltozatnál nem nagy kunszt jobbnak lenni. Sapkowski világa összetett és izgalmas, de csak lassan bontakozik ki előttünk, nem nyom agyon adatok tömkelegével, nem akar egy fejezet alatt feltárni minden ármányt és konfliktust. Így sikerül fenntartania az érdeklődésünket, sőt, szinte sajnáljuk, hogy nem tudhatunk meg még többet a Vaják világáról. Miközben lassan kirajzolódnak ennek a fantáziavilágnak az alapjai, nem maradunk romantika nélkül sem: Geralt és Yennefer se veled-se nélküled kapcsolata mellett számos komoly és komolytalan viszony fűszerezi a szörnyvadász mindennapjait.
A lengyel szerző ezenkívül mesterien vegyíti az emberi és fantasztikus lényeket, ismét felvillantva néhány nagyon is valóságosnak ható konfliktusforrást. Sárkányok, driádok, sellők, mimikek népesítik be ezeket a történeteket, de mind annyira szerves részüket képezik, hogy jelenlétük egyáltalán nem erőltetett vagy mesterkélt. Ráadásul néhány klasszikus mese "realista" verzióját is beépítette a novellákba, mint például A kis hableány, a Hókirálynő vagy A hét holló.
Sikerült tehát nagyon érzékletesen megjeleníteni ezt a pszeudo-középkori fantasy-világot, mindenféle finomkodás nélkül, fanyar humorral és szikár stílusban. Ha Cavill-től búcsút is kell vennünk, mint Vaják, én már örökre az ő fizimiskájával látom magam előtt Geraltot.