Nem tudok olyan nőhöz vonzódni, akit okosnak tartok. Valahogy úgy érzem, mintha homoszexualizmus volna.

Ez a szimpatikusnak éppen nem nevezhető gondolat ragadt meg leginkább az emlékezetemben, miután befejeztem a könyvet. Talán szellemességnek szánta a szerző, vagy tényleg ez volt az akkor uralkodó felfogás, mindenesetre nem túl hízelgő a női nemre nézve.

Túllépve ezen a hímsoviniszta megnyilvánuláson, egész élvezhető könyvet kapunk. Van itt minden, ami egy rejtelmes krimihez kell: vadregényes angol tájak, szellemek és okkult tudományok. Mintha Szerb felütötte volna a "Hogyan írjunk misztikus detektívregényt?" című könyvet, és pontról-pontra követte volna az utasításokat. Szerencsére nem követte el Dan Brown hibáját a Da Vinci-kóddal, és nem vette túl komolyan magát. Számos forrást felhasználva hűen és érdekfeszítően mutatja be a rózsakeresztesek legendáját, de nem próbálja ezt valódi jelenségként beállítani. A könnyed elegancia még a legrémesebb részletek bemutatásánál sem törik meg, ami még inkább eltávolítja a valóságtól a történteket. A szereplők is csupán bábok, igazi jelenlét nélkül, csak a cselekmény kibontásának eszközei.

Külföldre szakadt honfitársunk, Bátky János szemével figyelhetjük a két háború közötti Anglia társadalmát, mozgalmas társasági életét és persze a gazdag rétegek időtöltését. A tudós nem felejti el magyar gyökereit, de az arisztokraták csak egzotikus érdekességként tekintenek származására. 

Mindent összevetve, Szerb Antal "hobbikönyve" igényes, kifinomult nyelvezetével csemege lehet a szépirodalomra éhezőknek, és remek kedvcsináló egy angol utazáshoz!