Nem lehet egyszerű dolga a modern görög alkotóknak: meg kell küzdeniük az egész klasszikus ókori örökségükkel, ami elég nagy nyomást jelenthet számukra. Bár akkora hatást valószínűleg nem tudnak még egyszer gyakorolni a kultúrára, nekik is ugyanúgy megvan a helyük a műveltség térképén, mint más nemzeteknek. 

Ez a modern görög klasszikus, melyből filmfeldolgozás is készült, elénk tárja a sajátos görög életfilozófiát, ami egy alapvető kettősségen alapul. A gondolatiság, az eszmék hajszolása éles ellentétben áll az ösztönök megélésével, a testi örömök előnyben részesítésével. A két főszereplő ezt a két végpontot jeleníti meg, a narrátor legszívesebben állandóan a könyveit bújná, folyton elvont problémákon töpreng; Zorbász pedig imád enni, inni, nem veti meg a nőket és a táncot. Mindketten sokat tanulnak egymástól, de különösen érdekes az öreg, sokat látott Zorbász testi örömökből és fájdalmakból leszűrt bölcsességeit olvasni, amik remekül ellenpontozzák fiatal barátja magas filozófiáját.

Miközben a két férfi barátsága kibontakozik, megismerkedhetünk egy apró krétai falu mindennapjaival, különös figuráival. Ez egy rendkívül macsó világ, a nőknek nem sok becsülete van, jórészt szexuális tárgyként, alárendelt társként tekintenek rájuk. A természet, az időjárás meghatározó szerepet játszik mindennapjaikban, ahogyan a vallás és az élet egyszerű örömeinek élvezete is. Bár a világtól elzártan élnek, és a többi ország dolgairól nem sokat tudnak, mégis hordoznak valamiféle egyetemes, természetből fakadó életbölcsességet.