Egy hiperérzékeny kiskamasz először szembesül a felnőttek világának igazságtalanságaival, és közben sokat sír. Ennyiben össze is lehetne foglalni az egyik legtöbbet szidott általános iskolai kötelező olvasmány cselekményét. Szegény kis Nyilas Misi valamiért rendkívül ellenszenves a szinte vele egykorú olvasók számára, ha jól emlékszem, engem is bosszantott gyávasága, félénksége és állandó szorongása. Valószínű, hogy ennek a korosztálynak olyan karakterek a megnyerőek, akikre fel lehet nézni (mint például az Egri csillagokban, ami sokkal népszerűbbnek bizonyult). Móricz főhőse túlságosan rávilágít az olvasók saját félelmeire, gyengeségeire, amikkel senki nem néz szembe szívesen.

Ráadásul felnőttként olvasva a regényt, több, csak finoman megpendített szálat is észreveszünk, amik felett annak idején talán elsiklottunk. Nyilas Misi szemén át feltárul előttünk a kor társadalmának egy kicsi, de nagyon is jellegzetes szelete. Az elszegényedett, lecsúszott nemesi családok, a befolyásos, hatalmukkal visszaélő politikusok, a nyerészkedő, semmirekellő léhűtők mind szerepet kapnak, csak észre kell őket venni. Az akkori iskolarendszer furcsaságaira is rácsodálkozhatunk: bizony nem kímélték úgy a diákság lelkét, mint manapság. Mindennapos volt a tanulók megalázása, kezdve onnan, hogy a tanteremben tanulmányi eredményeik szerint ültek sorban, odáig, hogy a rosszabb tanulókat szinte emberszámba se vették.

Mégsem lehet tehát egyértelműen kijelenteni, hogy ez egy élvezhetetlen regény, csupán a megfelelő korosztálynak kell elővenni - azoknak, akiktől kiskamaszkori szorongásai már elég messzire kerültek ahhoz, hogy együttérzéssel tudjon olvasni egy mindentől és mindenkitől rettegő, érzelmi hullámvasúton ülő kisfiú megpróbáltatásairól.