10 éves a litfan
A blogom régebbi bejegyzései közt böngészve meglepve vettem észre, hogy a legelső könyvelemzést bizony még 2010-ben írtam! Ez a 10 év rengeteg változást hozott az életembe, de a könyvek és a róluk írt kritikák biztos pontként mindig megmaradtak nekem. Voltak (olvasás szempontjából) aktív és kevésbé haladós időszakok, de a kitűzött cél, az 1001 db könyv elolvasása lassan, de biztosan közeledik.
Ezt a szép kerek évfordulót megünneplendő, idén minden hónapban összeállítok egy tematikus top 10-es listát az eddigi olvasmányaimból. Nyilván (ahogy eddig is) minden esetben egy teljesen szubjektív, csakis a saját ízlésemet tükröző rangsorról lesz majd szó, aminek a célja a visszatekintés, az összegzés és az esetleg feledésbe merült könyvek felidézése.
Május - kedvenc fantasyk
A mostani összeállításban az egyik kedvenc műfajom, a fantasy számomra legkedvesebb alkotásait veszem sorra. Az elmúlt években rétegműfajból az egész popkultúrát meghatározó jelenséggé alakuló fantasy meghatározása nem mindig egyértelmű. A Wikipédia szócikkét idézve
"fő jellemzője, hogy a tartalma (történet/kép/hang) többnyire olyan elképzelt, mitikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig irreális, az író által teremtett, csak annak fantáziájában létező alternatív világokba mint keretbe van ágyazva, mely felépítésében, fizikai és etikai törvényeiben, értékeiben, élőlényeiben, rokonságot mutat a vallások és mítoszok által megteremtett képzeletbeli világokkal. A fantasy ezek felépítésében – írótól, műtől függően – egyaránt (akár egyazon műben is) merít a gótikus romantika történeteiből, a középkori lovagvilág hősi énekeiből és lovagregényeiből, az ókori és kora középkori – különösen az északi, kelta, germán, skandináv – mítoszokból és eposzokból, illetve a vele rokon (de nem azonos) science-fiction műfaj által teremtett világokból."
Néha nem egyszerű szétválasztani a sci-fi vagy a mágikus realista művektől, de éppen a műfaj sajátosságaiból eredően rendkívül széles skálán mozognak a fantasy-jellegű regények, a gyerekirodalomtól kezdve egészen a horrorig. Minden az író képzeletén múlik, hiszen a kitalált világ szabályait egyes-egyedül ő határozza meg. Ez egyrészt óriási szabadságot ad, másrészt könnyen buktatóvá is válhat, ha nem sikerül megfelelően kidolgozni az adott történet kereteit. Fontos az is, hogy a fantáziavilág bemutatása ne menjen a cselekmény rovására, vagyis ne bonyolódjon fölösleges részletekbe a szerző.
Mint minden műfajnak, úgy a fantasynek is megvannak a nagy klasszikusai és a trónkövetelő modern aspiránsai, szerencsére mindkét végpont képviselői közül olvastam jópárat, sőt a filmfeldolgozásaik nagy részét is ismerem. Mégsem merném az alábbi listát sem átfogónak nevezni, amíg nem olvastam olyan, a műfaj szempontjából alapvető szerzőktől, mint H. P. Lovecraft vagy Robert E. Howard.
10. Margaret Atwood: The Blind Assassin
Rögtön egy kakukktojással kezdem a listát, ugyanis Atwood regényének csak egy része a fantasy-történet, beágyazva másik két cselekményszálba. Mégis helyet kapott a kedvenceim között, hiszen akár önmagában is megállná a helyét, és Rowling-on kívül Atwood az egyetlen női szerző ebben a férfiak uralta mezőnyben,
9. David Mitchell: Cloud Atlas
Szintén egy szokatlan technikával megírt regény, ami páratlan a maga nemében. A különböző korokban élő főhősök sorsa egy-egy tárgyban vagy alkotásban kapcsolódik össze, létrehozva egy évezredeken átívelő, az emberiség múltját és lehetséges jövőjét is feltáró, különleges történetet.
8. Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Ahogy már a felvezetőben is írtam, a fantasy műfajába egyaránt tartozhatnak a horror és a mese képviselői is, ennek megfelelően a listán is többféle kötet szerepel. A középmezőnyt a gyerek-fantasyk alkotják, de ez a jelző egyáltalán nem von le semmit az értékükből. Böszörményi regénye ráadásul az egyetlen magyar mű a felsorolásban, ami miatt megkülönböztetett figyelmet érdemel. Bár a felnőtt olvasó számára kissé egyszerű olvasmány, az tagadhatatlan, hogy a Harry Potter-sikereket ugyan meglovagolta, mégsem üres másolásról van itt szó. Ötletesen épít az ősmagyar hiedelemvilágra, leleményes a nyelvhasználata, egyszóval nyugodtan adnám a kezébe bármelyik ifjú olvasónak.
7. C. S. Lewis: Narnia krónikái
A fantasy műfajának egyik nagy klasszikusa, amiben megvalósul a gyerek- és szépirodalom találkozása. Gyerekek és felnőttek egyaránt jól szórakozhatnak a hétrészes sorozat epizódjain, előbbieknek a fordulatos történet és a szerethető karakterek lehetnek vonzóak, utóbbiaknak pedig ezeken túl még a gazdag keresztény szimbolika is. Bár a kötetek minősége kissé hullámzó, a sorozat irodalomtörténeti jelentősége elvitathatatlan, hiába előzte meg számos ismert meseregény (például Lewis Caroll Alice-könyvei, vagy J. M. Barrie Pán Pétere).
Anélkül, hogy túlzásokba esnék, azt hiszem bátran állítható, hogy Tolkien nélkül nem létezne a fantasy műfaj. Az ő munkássága tekinthető minden ilyen jellegű mű alapjának, és aki betekintést szeretne nyerni ebbe a világba, annak a brit szerzőóriás kötetei megkerülhetetlenek. Nekem személyes kedvencem, és akár csak az ő írásaiból is össze tudnék állítani egy tízes listát, úgyhogy a mostani rangsoroláskor eléggé vissza kellett fognom magam, hogy csak a legfontosabb és legismertebb könyveit emeljem be. A hobbit talán a legkönnyebben fogyasztható műve, mind terjedelemben, mind hangvételben, úgyhogy talán érdemes ezzel kezdeni a tolkieni világ felfedezését. Érdekes, hogy a komoly és fajsúlyos Gyűrűk urához egy ifjúsági regény szintjén íródott az előzménykötet, ami így jóval elnagyoltabbra sikerült, ám még így is rendkívül magas szintű irodalmat képvisel.
5. Michael Ende: A Végtelen történet
A könyv címére rápillantva egyből felcsendül a fülemben a filmfeldolgozáshoz készült dal, a Never Ending Story, ami valami fantasztikusan adja vissza a regény hangulatát. Ende műve egy igazi gyöngyszem, a gyerek-fantasyk egyik legjobbja, ráadásul egy valóban különleges darab, az angolszász szerzők uralta műfajba egy német író képes új színt vinni. Fantázia országa és a mi világunk bonyolult szimbiózisban léteznek együtt, mindkettő hatással van a másikra. Ezen a kapcsolaton keresztül fogalmazza meg Ende a felnőtt olvasók számára is elgondolkodtató tanulságait.
4. J. K. Rowling: Harry Potter
Rowlingot joggal tekinthetjük a fantasy-irodalom megújítójának, hiszen az ő regénysorozata nyomán bújtak ki az ismertségbe az addig csak egy szűk réteg által kedvelt kortárs fantasy alkotások. Harry Potter közben pedig az ezredforduló körüli évtized popkulturális ikonjává nőtte ki magát, a regényekből készült filmsorozat kasszasiker lett, és a világon talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné a varázslótanonc nevét. Ha csak a könyveket vizsgáljuk, akkor is világosan látszik, hogy ez a siker egyedülálló, Rowling teljesítménye pedig jó ideig megismételhetetlen marad. Vajon mi lehet a titka? Hogyan volt képes ez a hét részes könyvsorozat újra divatba hozni az olvasást és egy egész generációnak örökre szóló könyves élményt nyújtani? A válasz szerteágazó, de a jól eltalált karakterek (akik mellesleg együtt nőnek fel a potenciális célközönséggel), az elképesztő fantáziával felépített varázsvilág és a remek történetvezetés egyaránt sokat nyomhatnak a latban.
3. J. R. R. Tolkien: A szilmarilok
A dobogó legalsó fokára egy újabb Tolkien-regény került, ami A hobbit tökéletes ellenpólusa: hosszú, komoly és nehezen adja meg magát. De hogyan is lehetne egy kitalált világ egész teremtéstörténetét és mondakincsét egy átlagos regény terjedelmében megírni? Ugyanis nem kevesebbről van itt szó, mint a már említett A hobbit és A gyűrűk ura hátteréről, a két történet helyszínéül szolgáló Középfölde létrejöttéről és népeinek történetéről. Többezer évnyi történelem, civilizációk, legendák, uralkodóházak, háborúk és szerelmek - mindez egy nyelvészprofesszor puszta kedvtelésből kitalált nyelveinek illusztrálására. Sajnos Tolkien egész élete kevés volt arra, hogy egy ekkora léptékű alkotást tökéletesen kidolgozzon, akármilyen csodálatos lenne is egy teljes Középfölde-mitológiát a kezünkben tartani (hát még végigolvasni).
2. George R. R. Martin: A tűz és jég dala
Az utóbbi évek legnépszerűbb, minden rekordot megdöntő és minden tabut ledöntő tévés sorozatának alapjául szolgáló regényfolyam kilóg a sorból abban a tekintetben, hogy befejezetlen - az író pedig még él. Így hát csak nagy bizalmat szavazva foglalhatta el a második helyet a rangsorban, mivel csak reménykedhetünk abban, hogy egyrészt elkészül a megígért utolsó két rész, másrészt pedig a filmsorozat végtelenül kiábrándító befejezéséhez képest a regény méltó lezárást kap. Westeros világa kétségtelenül kezd túlnőni Martinon, vagy talán a hirtelen, semmiből jött óriási ismertség nyírta ki az alkotókedvét - ez valószínűleg sosem fog kiderülni. Tény azonban, hogy a lista legsötétebb, legdurvább és legemberibb fantasyjával állunk szemben. A szépirodalmi magasságokból alászállva, a tündéreknek búcsút intve egy brutális és kegyetlen világban találjuk magunkat, ahol senki sincs biztonságban, ahol nem bízhatunk senkiben és ahol a hatalom az a nyelv, amit minden nép ismer. Martin nem a nyelvi leleményeivel vagy az aprólékosan kidolgozott mitológiájával nyűgöz le minket, hanem a történet összetettségével, a karakterek sorsának mesteri alakításával és azzal a felismeréssel, hogy ha lerántjuk róla a középkorias álcát és kiiktatjuk belőle a mágikus lényeket, Westeros világa - voltaképpen a mi világunk.
1. J. R. R. Tolkien: A gyűrűk ura
Az abszolút kedvencem. Pont. Számomra nem íródott még kedvesebb regény, és nem készült még tökéletesebb film sem (örök hála Peter Jackson-nak, a rendezőnek, amiért hű maradt a könyvek világához). Már nem is emlékszem arra, hogy melyik volt előbb, de talán a filmek miatt olvastam el a könyveket is. Újra és újra lenyűgöz az emberi elme teljesítménye, ahogy Tolkien fejéből kipattant Középfölde világa, és ahogy egyre bonyolultabb formát öltött - ennek lenyomata A szilmarilok. Bár A gyűrűk ura ennek csak egy rövid epizódját jelenti, ez a tolkieni világ egyetlen, tökéletesre csiszolt gyöngyszeme, ebben testesül meg minden érték, ami mentén a többi, csak vázlatosan elkészült mű is íródott. Barátság, hűség, összetartás - olyan fogalmak, amik minden korban (és minden világban) jelentenek valamit az emberek számára. Hiába tűnnek banálisnak vagy elcsépeltnek, mégis a közös emberi tudat húrjait pendítik meg, de ehhez persze szükséges egy gyönyörű történet is.