Alberto Moravia, Cesare Pavese és Elio Vittorini illusztris társaságához csatlakozva Italo Calvino első regénye is egy neorealista, háborús mű. Természetes, hogy a 40-50-es évek irodalmát meghatározza a II. világháború, és az íróknak az átéltek vagy látottak szolgáltatták a regényeik témáját. Mégis teljesen más vonulatát tudják megragadni ennek az egész társadalmakat érintő tragédiának. Vittorini a Szicíliai beszélgetésben a társadalmi feszültségekre, a szegények elnyomására fókuszál, ami a fasizmus kritikájának is tekinthető. A hold és a máglyák című regényében Pavese főhőse visszatér gyemekkora színhelyére, de nosztalgia helyett háborús pusztítást talál, és mint oly sokan a háború után, kénytelen rádöbbenni, hogy a világ már sosem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Végül Moravia a nők helyzetét örökíti meg a háborúban. Az Egy asszony meg a lánya tökéletesen ábrázolja azt a kiszolgáltatott helyzetet, amibe nők tömegei sodródtak a háború évei alatt.

Calvino a fentieken túl egy újabb olvasattal gazdagította a 20. század közepén született regények sorát, ő ugyanis egy gyerek szemén át mutatja be ezt az időszakot. Pin egy árván maradt olasz fiúcska, akinek egyetlen élő rokona a prostituált nővére. A kisfiú ideje nagy részét felnőttek között, egy kocsmában tölti. Próbál imponálni nekik, de ők persze nem veszik komolyan és legtöbbször csak kinevetik. Pin a kortársaival sem találja a közös hangot, a békés, rendezett családi hátterű gyerekek nem értik a koraérett, folyton dühös fiút. Pin hiába próbál keménynek, erősnek mutatkozni, egy-egy gyengéd szó vagy érintés azonnal könnyeket csal a szemébe. Hogyne csalna, hiszen egy ekkora gyereknek nem így kellene élnie! Mérhetetlenül szomorú, hogy ezt a kisfiút a legszorosabb érzelmi kapcsolat egy lopott pisztolyhoz fűzi.

Pint tudtán kívül minden lépését az a vágy határozza meg, hogy végre találjon egy embert aki szereti és megérti őt. Több csalódás árán tanulja meg, hogy nem jöhet akárki szóba. Keresgélése közben bekerül a partizánok közé, így testközelből tapasztalja meg a háborús eseményeket. Szerencsére Pin egyszerre ért túl sokat és túl keveset az őt körülvevő, szétesőben lévő világból. Bár nem látja át a bonyolult politikai érdekkapcsolatokat, sem a felnőttek közt zajló játszmákat, azt mégis megérzi, hogy ki méltó a szeretetére. Bár sokszor nem veszi észre, ha viccelődnek vele és kigúnyolják, azt rögtön érzi, ha valaki őszinte vele és odafigyel rá. Ez a tiszta, naiv és egyszerű szemlélet éles kontrasztban áll a felnőtt világ hazugságaival, képmutatásával és kegyetlenségével. A csupán szeretetre és figyelemre vágyó Pin szemén és lelkén keresztül Calvino tükröt tart a háborúzó világ elé, amiben minden üres jelszó, minden álszent propaganda lelepleződik. A kisfiú lelkén, mint egy erkölcsi szűrőn, fennakadnak a hamis, koholt eszmék, az értelmetlen parancsok, az érdemtelen rangok, és csak az megy át, ami tényleg számít: az őszinte érzelmek és az igaz szavak.