"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


François Rabelais: Gargantua ​és Pantagruel (1534)

2023. április 30. - Barbie66

Nem igazán lehet regénynek nevezni a szó mai értelmében Rabelais művét, ami egyrészt rémesen hosszú, másrészt tele van idézetekkel, utalásokkal és felsorolásokkal. Benne rejlik a reneszánsz műveltség egész tárháza, a szerző mintha kérkedne kora tudásával és lépten-nyomon teljesen felesleges…

Tovább

D. H. Lawrence: Lady Chatterley's Lover /Lady Chatterley szeretője/ (1928)

Annyival több van ebben a regényben a megbotránkoztató epizódoknál, ami mindenkinek elsőre eszébe jut róla! Persze nem lehet letagadni, hogy Connie (Lady Chatterley) és Mellors rengeteget szexelnek benne, még többet beszélnek a szexről, virágokat fűznek egymás fanszőrzetébe, sőt, még nevet is adnak…

Tovább

Harper Lee: To Kill a Mockingbird /Ne bántsátok a feketerigót!/ (1960)

Ami nekünk magyaroknak A Pál utcai fiúk, az amerikai iskolásoknak a Ne bántsátok a feketerigót! - csak Grund helyett gettóval, vörösingesek helyett feketékkel. Ez az a könyv, amit mindenki olvasott, játszott a belőle készült színdarabban és írt róla olvasónaplót. Faék egyszerűségű, mégis alapvető…

Tovább

Voltaire: Candide vagy az optimizmus (1759)

Mindenekelőtt tisztázzuk: ez nem egy valódi regény, hanem egy filozófiai tanmese. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, rögtön magyarázatot kapunk a könyv hibáira, hiányosságaira. Voltaire álnéven eredt nyomába annak a kérdésnek, hogy vajon ez a világ-e a lehetséges világok legjobbika, ami egy igencsak…

Tovább

Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa (1957)

A sokadik Passuth-regény elolvasása után is elcsodálkozom még, hogy mennyire le tud kötni egy 800 oldalas, apró betűs könyv, ami tele van régi, idejétmúlt kifejezésekkel, rengeteg ismeretlen névvel, helyszínnel és úgy általában szembemegy minden mai irodalmi trenddel. Ráadásul míg az eddig olvasott…

Tovább

Italo Calvino: I nostri antenati /Eleink/ (1960)

Igazán kellemes meglepetésként ért most ez a könyv, aminek egy része kötelező olvasmányként már megvolt az egyetemen - persze akkor kedv és idő híján nyűg volt az egész. Most került rá újra sor, és milyen jó, hogy rávettem magam mindhárom kisregény elolvasására! Bár a kötet felét kitevő A famászó…

Tovább

John Galsworthy: The Forsyte Saga (1906-1921)

A Forsyte-család történetének még tavaly vágtam neki, együtt töltöttük a szilvesztert és közösen köszöntöttük az új évet, majd a januári hétköznapokon is kitartott az ezer oldalas regényfolyam. A három regényből és a közéjük ékelt két novellából álló mű három generáción át követi egy tehetős angol…

Tovább

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (1953)

Az évet egy kijózanító, fejbe kólintó olvasmánnyal kezdtem, ami a gyakran sejtett, néha megértett, majd újra elfeledett igazságot vágja a karácsonyi-szilveszteri csillogásból a januári szürkeségbe lépő arcunkba. Ray Bradbury elkeserítő jövőképe a Szép új világ és az 1984 nyomdokaiba lép, valamiért…

Tovább

Jonathan Swift: A Tale of a Tub /Hordómese/ (1704)

Kedves Olvasó, aki ezt a remekbeszabott blogbejegyzést olvasod - bár írhattam volna, hogy aki ezt a kritikát a kezedbe veszed, de modern idők járnak, és manapság az irodalomkedvelő ember szemét inkább a képernyőre tapasztja, semmint régimódi papíralapú könyvet forgasson - bizonyos lehetsz afelől,…

Tovább

Maria Edgeworth: Castle Rackrent /A Rackrent kastély/ (1800)

Ha valódi irodalmár lennék, most ódákat kéne zengenem a Rackrent család történetéről, hiszen ez az első ír regény, ráadásul egy nő tollából. Biztosan kiemelném azt is, hogy olyan fontos szerzőket ihletett meg, mint Walter Scott, és hogy az első irodalmi alkotás, ami az ír társadalommal behatóbban…

Tovább

Héliodórosz: Aithiopika /Sorsüldözött szerelmesek/ (300 körül)

Egy újabb ókori klasszikus regényt olvastam a napokban, ami még mai mércével mérve is élvezetesnek bizonyult. A szövevényes, fordulatokban bővelkedő cselekmény sokszor elfeledtette velem, hogy bizony egy több, mint ezer éves történetről van szó. Persze fel-feltűntek bizonyos furcsaságok, de a…

Tovább

Passuth László: Tört királytükör (1974)

A sorban ez már a tizenötödik regény, amit Passuth Lászlótól olvastam, és bár még mindig nagyra tartom a munkásságát, és élvezettel forgatom műveit, lassan-lassan a gyengéit is észreveszem. Ezúttal Luxemburgi Zsigmond királyunkról és német-római császárról kanyarított egy egész jó, bár az íróhoz…

Tovább

Alberto Moravia: La disubbidienza /Az engedetlenség/ (1948)

Mostanában valahogy megtalálnak az útkeresésről, a társadalmi szerepek lerázásáról szóló könyvek. Updike Rabbit-je és Szerb Antal Mihálya már férfi korukban szembesülnek a dilemmával, amit a társadalmi elvárások és a saját álmaik, személyiségük közti konfliktus okoz - Moravia főhőse, Luca viszont…

Tovább

Szerb Antal: Utas és holdvilág (1937)

Amikor először olvastam ezt a számos nyelvre lefordított, világszínvonalú regényt, nem értettem a kultuszt, a rajongást, ami övezi. Számomra csak egy bosszantó könyv volt egy szerencsétlen flótásról, akinek minden megadatott, mégsem tud neki örülni. Egy nyámnyila férfit láttam, aki végignyavalyogja…

Tovább

Honoré de Balzac: Goriot apó (1835)

Könyörtelenül őszinte, fájdalmasan realista regény, mely eredetileg a 19. századi párizsi nemesség romlottságát, álszentségét vette célba, ám társadalmi éleslátása a mai napig érvényes megállapításokra jutott. Balzac már azzal megadja könyv alaphangulatát, hogy a legbölcsebb (és legcinikusabb)…

Tovább

Horace Walpole: The Castle of Otranto /Az otrantói várkastély/ (1764)

A 18. században élt egykötetes szerző furcsa módon egyszerre hozta létre és rögtön parodizálta is a gótikus regény műfaját. Az életet amúgy sem túl komolyan vevő úrfi, aki egyébként az első brit miniszterelnök fia, valódi irodalmi trendet indított el, az Otranto után sorra követték egymást a…

Tovább

Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé (1864)

Mivel a regény eredetileg francia nyelven íródott, ezért választhattam, hogy az angol vagy a magyar fordítását olvasom-e el. Szerencsére az utóbbi mellett döntöttem, mert a rengeteg tudományos zsargonba még angolul is beletört volna a bicskám. Pedig ezek a geológiai, földtörténeti eszmefuttatások…

Tovább

Edith Wharton: The Age of Innocence /Az ártatlanság kora/ (1920)

Más körülmények között, amikor nem a szomszédban dúló háború pusztításaival szembesülünk naponta a hírekben, talán méltóbban tudnám értékelni Wharton regényét, így azonban az amerikai arisztokrácia ügyes-bajos dolgai eltörpülnek, nevetségessé válnak a jelen emberi katasztrófái mellett. Pedig akad…

Tovább

Jonathan Swift: Gulliver's Travels /Gulliver utazásai/ (1726)

Az első fantasyként számon tartott regény meglepően szórakoztató volt ahhoz képest, hogy a 18. században íródott. Ötletes, részletesen kidolgozott fantáziavilágok, könnyed, lendületes nyelvezet és egy csipetnyi humor jellemzi. Nem ezt várná az ember egy majdnem 300 éves matuzsálemtől, ami ráadásul…

Tovább

Kharitón: Kallirhoé (1. század közepe)

Az irodalomtörténet egyik első regénye, ami bár többezer éves, mégis meglepően szórakoztató volt. Sok mai regény nem mondhatja ezt el magáról, úgyhogy ezt a mostanában mellőzött ős-regényt bátran ajánlom a fordulatos cselekmények kedvelőinek. A két főszereplőt, Kallirhoét és Khaireaszt esküvőjük…

Tovább

H. G. Wells: The War of the Worlds /Világok harca/ (1898)

Különleges élmény egy műfaj első úttörőjét olvasni, egyrészt érdekes, hogy mekkora utat tud bejárni egy irodalmi stílus, másrészt viszont a kezdeti csetlés-botlások kissé illúziórombolók is tudnak lenni. A Világok harca egy megannyi feldolgozást megélt, műfajteremtő sci-fi klasszikus, miközben éppen…

Tovább

Publius Ovidius Naso: Átváltozások (8)

Teljes tudatlanságban kezdtem neki a latin klasszikusnak, annyit sejtettem csak, hogy a görög-római mitológiához kapcsolódik, de hogy miféle metamorfózisokról (az eredeti cím) lesz szó, arról fogalmam sem volt. Tartottam tőle, hogy majd valami ókori filozofálgatás következik majd 500 oldalon, de…

Tovább

John Williams: Stoner (1965)

Vannak főszereplők, akik kiemelkedő képességekkel bírnak, vagy valami rendkívüli történik velük életük során. Még ha meg is villantják hétköznapi arcukat, gyakran nehéz azonosulni velük, mert nem tudjuk a helyükbe képzelni magunkat, nem látjuk át a döntéseik súlyát. Aztán ott van Stoner, a szürke…

Tovább

Edgar Allan Poe: The Fall of the House of Usher /Az Usher-ház vége/ (1839)

Aki átvergődik ezen a novellafüzéren, az elmondhatja magáról, hogy tanúja volt több műfaj világra jöttének is - ám mint az ikerszülések általában - ez is nehéz szülésnek bizonyult. Ha nem lettem volna tisztában a kötet irodalmi jelentőségével, bizony hamar búcsút mondtam volna az egésznek. Mivel…

Tovább

Theodore Dreiser: Sister Carrie /Carrie drágám/ (1900)

Amiről ez a regény szólt, az az amerikai álom aprópénzre váltása, az emberi kapcsolatok beárazása. A "mindenki annyit ér, amennyije van" elve mentén szerveződő, szárnyait bontogató kapitalista társadalom útvesztőiben bolyongó szereplők részletes ábrázolása sem tud szimpátiát ébreszteni irántuk.…

Tovább
süti beállítások módosítása