"The wider we read the freer we become." /Jeanette Winterson/

litfan

litfan


H.G. Wells: The Time Machine /Az időgép/ (1895)

2012. február 05. - Barbie66

Még a mi időnkben is érdekesnek számító, a maga korában pedig egyenesen szenzációs utópiát olvashatunk, ha Wells művére esik a választásunk. Az időutazás mindig is foglalkoztatta az emberiség fantáziáját, mind a múlt, mind pedig a jövő irányába. Hogy elkerülje a jelen módosítását, hősünk úgy dönt,…

Tovább

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül (1937)

Karinthy-hetet tartottam, és megmondom őszintén, nagyon jó érzés néha újra rájönni, hogy azért a magyar írók között is vannak kimagaslóak, és nem csak a vak hazafiság emeli őket a magasba. Karinthy rendkívül művelt, felvilágosult és nem mellesleg humoros író, akinek ez az önéletrajzi regénye is…

Tovább

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (1916)

Ez az a mű, amit szerintem szinte mindenki olvasott már, hiszen könnyed, humoros stílusa felüdülést jelent a sok komor/ly kötelező olvasmány között. Akár még a mai diákok is magukra ismerhetnek egy-egy karakterben, annyira pontosan és hitelesen vannak ábrázolva. Persze bizonyos helyzetek, szokások…

Tovább

Kosztolányi Dezső: Édes Anna (1926)

Ez a realista, őszinte hangvételű regény egy valós eseményen is alapulhatna, hiszen megírásakor Kosztolányi újságíróként dolgozott, így naponta találkozhatott hasonló történetekkel. Ő azonban megpróbált a dolgok mélyére látni, egy egyszerű újsághír mögé odaképzelni a tettest, a többi szereplőt, a…

Tovább

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (1895)

Érdekes dolog pár év távlatából újra elővenni a kötelező olvasmányokat - még akkor is, ha "kötelezőségük" idején sem volt velük komoly problémám. Azóta azonban még több könyvtapasztalatot szereztem, emiatt pedig más szemmel látom ezeket a klasszikusokat. Nincs ez másként Mikszáth regényével sem,…

Tovább

J.R.R. Tolkien: The Book of Lost Tales /Elveszett mesék könyve/ (2011)

Egy biztos: Tolkien hatalmas életműve nemcsak a saját, hanem fia életét is megalapozta, hiszen a mai napig apja hagyatékának gondozásából él. Ekkora mennyiségű szöveg úgy látszik két életre is elég... De félre a cinizmust, elvégre mégiscsak az egyik kedvencemről lenne szó. A könyv maga leginkább A…

Tovább

Lewis Carroll: Alice's Adventures in Wonderland /Alice Csodaországban/ (1865) & Through the Looking Glass /Alice Tükörországban/ (1871)

Lewis Carroll két műve hatalmas sikert aratott a gyerekek körében, és az angolok még ma is számos párbeszédet, részletet idéznek ezekből a könyvekből. Nálunk annyira nem lett népszerű, nyilván a kulturális háttér különbsége miatt, hiszen Carroll sok korabeli angol verset, dalt, vagy mesehőst épített…

Tovább

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés (1866)

Ez a sötét, filozofikus mű olyan alapkérdéseket feszeget, melyeken sok embernek érdemes lenne elgondolkodnia: vajon létezik-e olyan körülmény, ami feljogosít valakit arra, hogy embertársát megölje. A főhős, Raszkolnyikov is épp ezzel a kérdéssel találja szemben magát, a regény során voltaképpen a…

Tovább

Emily Bronte: Wuthering Heights /Üvöltő szelek/ (1847)

Az angolok visszafogottságához képest egy szenvedélyes és felkavaró történetet olvashatunk, mely jól elkülöníthetően két részre oszlik: Catherine és Heathcliff szerelmét mutatja be az egyik, majd Catherine lányának, Cathy-nek az ifjúkori éveit a másik. A két generációt azonban összeköti Heathcliff…

Tovább

Jane Austen: Pride and Prejudice /Büszkeség és balítélet/ (1813)

Angol szakosként az egyik alapműnek számított, természetesen első helyen szerepelt az olvasmánylistán - és mégsem unalmas, hanem kifejezetten szórakoztató, egy klasszikus "limonádé", melynek nincs komoly világmegváltó szándéka, inkább vidám, szórakoztató, könnyed, és csak annyira megy bele a…

Tovább

A.A. Milne: Winnie-the-Pooh /Micimackó/ (1936)

Igen, jól látjátok: a vizsgaidőszak közepén meseolvasásra adtam a fejem. Valamiért most erre vágytam, és jól is tettem, hogy Milne klasszikusát választottam. Egyszerre nagyon ártatlan, tiszta és humoros, szarkasztikus, szóval még "felnőtt" fejjel is élvezetes kis könyv. Karinthy fordítása még talán…

Tovább

Victor Hugo: A nyomorultak (1862)

A NAGY FRANCIA regény: a két nagybetűs szóval mindent el is lehet mondani erről a könyvről. Nagy, mert rendkívül hosszú, körülbelül 1000 oldalas, mert hatalmas téma- és időbeli anyagot ölel fel (politika, erkölcs, vallás, közélet, társadalom, stb.), és mert stílusa is rendkívül változatos. Francia,…

Tovább

Gárdonyi Géza: Ida regénye (1924)

Tipikusnak induló érdekházasság (ez már önmagában szomorú), ami végül mégsem szokványos véget ér: a két fél egymásba szeret. Mert Gárdonyi szerint ez ilyen egyszerű. Ez a legnagyobb gondom ezzel a regénnyel: minden a végletekig le van benne egyszerűsítve. Két fiatal, szép és kedves ember összekerül…

Tovább

Charlotte Bronte: Jane Eyre (1847)

Kissé emlékeztet Hamupipőke történetére: szegény árva lány, gazdag rokonoknál, akik lenézik és megalázzák. Jane-ért azonban nem jön el rögtön a herceg: előtte egy lányiskolába kerül, ahol zord és szigorú körülmények között, de kitűnő nevelést kap, és ez lehetővé teszi számára, hogy ne üvegcipőben…

Tovább

Samuel Richardson: Pamela or Virtue Rewarded /Pamela avagy az erény diadala/ (1742)

Ebben a regényben főhősünk Moll Flanders szöges ellentéte: egy tökéletesen erényes, szűzies fiatal lány, aki szobalány lesz egy gazdag úrnál. Persze ez az úr azonnal megkörnyékezi, zaklatja, de Pamela mindig hősiesen ellenáll, megőrzi tisztaságát. Elég unalmasan hangzik, és igazából az is: még a…

Tovább

Daniel Defoe: Moll Flanders (1722)

Nagyot ugrunk most vissza az időbe, egészen az 1700-as évekig, főhősünk pedig egy cseppet sem arisztokratikus hölgy, aki furcsa kalandokba keveredik, csak hogy pénzt tudjon szerezni. Persze ez egyáltalán nem olyan kedélyes és vidám történet, ahogy most leírtam, sokkal inkább tragikus és elszomorító,…

Tovább

J.R.R. Tolkien: The Lord of the Rings /A gyűrűk ura/ (1955)

Elérkeztem a legkedvesebb könyvemhez, ezért most objektivitásról szó sem lehet, ezért előre elnézést is kérek - bár ha jól emlékszem, sehol sem ígértem meg, hogy az leszek. Szóval Tolkien hatalmas regény-folyamának hátteréről csak annyit, hogy ezt az egész világot az általa kitalált nyelvek…

Tovább

Bram Stoker: Dracula (1897)

Választásom most minden vámpíros könyvek ősére esett, mely még nyomokban sem emlékeztet a mai divatos vérszívó-regényekre. Ha választanom kéne, inkább ezt a régimódi, hagyományos "szörnyet" részesíteném előnyben, szemben a modern, "vegetáriánus" és enyhén metroszexuális lényekkel. Stoker főhőse…

Tovább
süti beállítások módosítása